Part

 1 1 |      kora tavaszi napon nem szól hozzám semmit. Már a reggeli tejet
 2 4 |      leánnyal? Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája hozzám ér,
 3 4 |         is hozzám, hogy a ruhája hozzám ér, akkor is távolabb van
 4 5 |  ránéztem.~Õ is felnézett, mikor hozzám ért. A szeme...~A nap így
 5 6 |    lépked a gyalogúton, és ahogy hozzám érkezik, reám emeli méltóságos,
 6 7 |         s talán halvány orcával, hozzám érkezik, és egy rántással
 7 8 |    nyújtva gazdámnak. Szálljatok hozzám, és legyetek ma ebédre vendégeim.
 8 11|        akarok. Adót nem fizetek. Hozzám nem tolakodik be semmiféle
 9 11|       fel a sátorunkat.~- Sehol. Hozzám szállásoltok. A szolgáitok
10 14|       karperecet, s egyszer csak hozzám fordult:~- Milyen karperecet
11 14|      megnyílt. Emõke jelent meg. Hozzám jött.~- A királynét igen
12 14|          Mily kedves volt, amint hozzám hajolt! Mint a fehér nárcisz,
13 23|      csikósok közé lök?~Estefelé hozzám tassogott az öreg. Látta,
14 26|  haragosan.~S olyan közel hajolt hozzám, hogy az orra csaknem érintette
15 27|        hordoz. Napokig nem szólt hozzám egyik se. Ha köszöntem,
16 27|    kiültem a küszöbre, egyenesen hozzám bicegett. Mellém állt. A
17 28| találkoztunk, szólt egy-két szót hozzám, félvállról, hidegen, de
18 29|          megint közelebb ült, és hozzám hajolt, mintha a vállamra
19 32|          fölszabadulsz, gyere el hozzám: olyan táltost nevelek belõled,
20 36|           sõt követelem, hogy õt hozzám elbocsás­sátok, s vele az
21 37|          mondta elgondolkodva, s hozzám lépett. - Megcsókolhatod
22 50|        Ha ellenséges emberek, és hozzám jönnek, lándzsát döfnek
23 50|       így beszélgettünk, a római hozzám ért és végigtapogatott.~-
24 51|          Ide!~De mikor jutnak el hozzám!~A lovasok csak a fõurak,
25 51|         órája is lejárt, mikorra hozzám is elérkezett végre a segítõ
26 51|  kiáltottam neki:~- Heus domine!~Hozzám jött. Ígérte, hogy estére,
27 52|    szedem. A híd jöttön-jövöget. Hozzám ér. Belékapaszkodok görcsösen.~
28 53|        köszönnöm a jóvoltodat?~- Hozzám vetõdtél, tehát bizonyára
29 53|          csakugyan Isten küldött hozzám. Csak a katalauni nyelvet
30 55|         esett le az állam.~A hun hozzám evezett. Vizsgálódva nézte
31 55|        két gyerek is örömmel fut hozzám, s én engedelmet kérek,
32 60|          rongyos rabszolga volt, hozzám képest tökkolop, s hogy
33 64|         többet is. Nyájas voltál hozzám és kedves, és egyszer én
34 65|         lovamról. Ki mit beszélt hozzám? Ki ment el mellettem? Ki