Part

 1 1 | kitörését, megunják, de én akkor alig tízesztendõs voltam, s abban
 2 4 |   nyírfák és nyárfák mindenfelé.~Alig verjük le a sátorfákat,
 3 4 |           Szárítkoztunk.~Az uram alig állt a lábán. Nem elég,
 4 7 |                                7~Alig pitymallott, felkürtöltek.
 5 12|          lelke a szemébõl, és én alig bírtam válaszolni:~- Van
 6 13|       rikácsolta a százados, aki alig állt a lábán. - De nem baj:
 7 14|         selymes haját megfogtam. Alig bírtam összerendezni.~Akkor
 8 14|    holtan is úgy szorított, hogy alig tudtak a karjaiból kibontani.~
 9 16|        Kora hajnalban indultunk. Alig pirkadt még. A sátorvárost
10 18|  szerencsétlen ifjú élt még. Azt alig fél órája szegezhették föl,
11 22|    földre bujdosik, s hun köztük alig akad. Azért követelte, hogy
12 28|           olyant kérdezett, hogy alig bírtam a kacagásomat elnyeldesni.~
13 29|       kondérok forralására való, alig arasznyi magas. Nagy hasábfákkal
14 29|         a menyétbélésû kabátkát: alig kopottas, ma adta a kisasszonyom.~
15 32|       telt el, hogy feküdtem!~De alig is vártam, hogy kimehessek.~
16 35|          beledõl a ház. Magam is alig bírtam a komolyságomat megtartani.~
17 38|         Nem emlékszel-e rá, hogy alig egy éve mért jártak a követeink
18 38|       viszolgott át rajtam, hogy alig bírtam mozdítani a nyelvemet.~-
19 40|        Õsz szakálla véres. Ruhát alig hagytak rajta a fosztogató
20 41|      patak kígyózik el. Víz csak alig arasznyi folydogál benne.
21 47|        Hát nem mi kezdjük?~- Már alig - felelte álmos-egykedvûen
22 49|          a legfiatalabbik, néhol alig tizenöt éves kölyök.~A jobb
23 49|       ahogy kinyúlnak az ujjak - alig gyõzik fékezni az ilyen
24 49|       patkójától. A porfellegben alig látom Csáthot is.~- Huj-rá!~
25 51|          A fejem oly nehéz, hogy alig bírom fölemelni. Talán a
26 51|        fekete római ül a földön, alig ötlépésnyire tõlem. A koponyája
27 52|         patak itt folyik elõttem alig tízlépésnyire, s én itt
28 55|       hogy ki az? Hát Dzsidzsia. Alig ismerek rá, úgy megnõtt.~
29 56|       hogy a szeme rajtam pihen, alig bírtam megszólalni. Csak
30 59|     Csáth, hogy engem meglátott. Alig is hitt szemének.~- Hogy
31 64|          szemnek van rajta lyuk.~Alig lép el Ména-Ságh, egy gyászruhába
32 64|     közül, de csak vékony sarló, alig sugároz világosságot. Egy-egy
33 65|          tor.~Oly fáradt voltam, alig álltam a lábamon; bementem