1-500 | 501-1000 | 1001-1148
Part
501 26 | meglátott, szinte megrohant, és haragos szemmel susotolta:~-
502 26 | feleljek.~Megragadta a karomat, és betolt, szinte belökött
503 26 | A szoba közepén asztal és szék. Három rend római páncél
504 26 | fagyott a szeme:~- Nem.~És kisietett a szobából.~Én
505 27 | elõkelõ származású vagyok-e, és hogy várok-e váltságot.~
506 27 | hogy apám mezítláb jár, és hogy soha senkinek eszébe
507 27 | Az említett Kopi vízhordó és tûzõr mindenes volt. A vizet
508 27 | azt is meg kell szoknod.~És röhögtek.~- Embertársaim -
509 27 | már, bajuszos, férfihangú, és legalábbis másfél mázsás.
510 27 | ínséges megeszi a fakérget is, és megissza a pocsolyavizet
511 27 | tollas állaton. Rút volt és szomorú. A szeme szinte
512 27 | állatok között is van gyûlölt és üldözött, egyedül élõ, némán
513 27 | káricálással felelt. Okosan és félelem nélkül nézett reám.
514 27 | késõbb az ölembe is beleült, és engedte, hogy simogassam,
515 27 | mellett. Ült az ágyam alatt, és várta az ébredésemet.~ ~
516 28 | igazítottak. Oldalt vesszõfonás és semmi egyéb. Csak épp hogy
517 28 | Csak épp hogy az északi és keleti szél ne fújja a lovat.
518 28 | megváltoztak. A lobogós ing és gatya bozontos bõrruha alá
519 28 | oroszlánsörénybõl készült. A fõvezér és más elõkelõk medvekucsmát
520 28 | mondom magamat szerencsésnek, és miért boldogtalannak. De
521 28 | Haragos szemmel fordult el és ment tovább.~Egyszer a kert
522 28 | akkor kelt. Arra mentem, és köszöntem neki:~- Jó estét
523 28 | A lovát várta.~Fölkeltem és meghajoltam.~Akkor szólott:~-
524 28 | magam ügyeiben ostoba voltam és szerencsétlen. Hiába példálóztam
525 28 | hajadonfõtt, nyergetlen lovon, és beszélnem kellett neki akármirõl.~
526 28 | történelmet, nem létezõ országok és népek leírását.~Õ mind elhitte.
527 28 | rabok - mind hajadonfõtt és rongyos, piszkos ruhában
528 28 | derekukon. Csak néha mosdottak és fésülködtek. A hajuk, szakálluk
529 28 | elszakadt. Rendesen mosdottam és fésülködtem. De még mindig
530 28 | római ruha volt rajtam, és a sarum annyira szétfeslett,
531 28 | hazaérkeztünk, Csáth fölhítt, és maga szórta szét a ruháit,
532 28 | medvék.~Csáth sok fújás és káromkodás között kiválasztott
533 28 | nadrágot, farkasbõr köntöst és borjúbõr csizmát.~Az asszony
534 28 | hogy Csáth sokkal szélesebb és magasabb testû, mint én.
535 28 | én minden esztendõben más és más ruhát adok? Nõhetsz,
536 28 | férfiaké, csakhogy hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk
537 28 | csakhogy hosszabb és finomabb. És hát a ruhájuk belsõ préme
538 28 | ruhájuk belsõ préme nyest- és menyétprémek.~Az én hajam
539 28 | muzsika mellett táncolt és ivott. Egyszer nálunk is
540 29 | az egyik sarokban, üstök és kondérok forralására való,
541 29 | nemzetbeli szabad szolgák meg én és Csokona, az öreg kulcsár.
542 29 | is tüzet raknak a mezõn, és bámulják álmatag szemmel.~
543 29 | konyhába benyitott Dzsidzsia, és rám villantotta fekete,
544 29 | is római alattvaló volt, és gondolnád-e azt, hogy én
545 29 | járó fiú volna, száraz képû és kedvetlen. De ha engem látott,
546 29 | látott, mindig mosolygott és köszönt. Nem szerettem.
547 29 | a kisasszonyom.~Fölkelt, és ivott a cselédek korsójából.
548 29 | Egyszer megint közelebb ült, és hozzám hajolt, mintha a
549 29 | mordultam reá.~Ijedten kelt föl, és zavarodottan veregette a
550 29 | tekintett reám. Sóhajtott.~És kiszégyenkedett a konyhából.~ ~
551 30 | feleltem szintén hunul.~És csodálkoztam, hogy nem ismernek
552 30 | jöttek?~- Anatóliusz úr és Námusz úr meg egy írástudó
553 30 | el, vagy hogy a bajuszom és szakállam az utóbbi hónapokban
554 30 | de eszes, mint a kígyó, és hideg, mint a teknõsbéka.
555 30 | Zéta, elhagyott engem, és hozzátok utazott. Mind e
556 30 | Kérlek, kerestesd öt meg, és küldd vissza ezekkel a követekkel.
557 30 | végighallgatta a levelet, és átfutott a másik szobába.~-
558 30 | asszony is gyanakvón nézett, és sietten csoszogott el a
559 30 | Hej, kutya gazember!...~És megfordította a széket a
560 31 | Lehúzta rólam a köntöst, és az ölébe fogta a fejemet.
561 31 | ember. Fakérget, földet és háncsot hozott. A karomat
562 31 | kölljön.~Lenyírta a hajamat, és bekötötte a fejemet is valami
563 31 | másutt keresett tanyát. És a cselédek fölváltva ápoltak.~
564 31 | elmúlt a nagy hányódás, és fölnyitottam a szememet.
565 31 | tele a tálat friss vízzel.~És visszaült a székre.~- Jobban
566 31 | közül, leánnyá vált nárcisz. És mikor a te szavadat hallom,
567 31 | fegyvert visel az oldalán, a nõ és a rabszolga hazugságot.
568 31 | hogy téged ne lássalak.~És könnyek csordultak ki a
569 31 | apám.~- Azt is tudom.~- És én nem jogosítottalak téged
570 31 | A szeme elnedvesült.~- És ha kérlek, hogy menj el,
571 32 | nálam. Ült az ágyam mellett, és leste, mit kívánok. Beszélt,
572 32 | mintha hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre
573 32 | is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb
574 32 | fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel
575 32 | kisebb és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel oszlok
576 32 | Lebontotta a kérget a karomról, és elégedetten tapogatta a
577 32 | Napban láthatod. Haja arany, és szakálla arany, és a szeme
578 32 | arany, és szakálla arany, és a szeme gyémánt, és a lába
579 32 | arany, és a szeme gyémánt, és a lába hegyéig minden tündöklõ
580 32 | egyarany. Reggel fölkél, és világát szemléli, és este
581 32 | fölkél, és világát szemléli, és este lenyugszik. Akkor jõ
582 32 | leplében a Gonosz. Haja szurok, és szakálla korom, és a szeme
583 32 | szurok, és szakálla korom, és a szeme zöld, mint a macskáé.
584 32 | jól kiserkedt bajuszomat, és a palota elé ültem. Hogy
585 32 | átlebbent a másik szobából, és az ajtófélfának támaszkodott.~
586 32 | ajtófélfának támaszkodott.~És nézett rám aggodalmasan.~-
587 32 | az urát, s vitézkedett. És hogy most a volt rab egy
588 32 | Priszkosz fölszabadított téged, és úri tisztségre nevelt!~-
589 32 | férfiak. Láttalak téged, uram, és kivizsgáltam az arcodból,
590 32 | harcolok.~Csáth nézett. Föl és alá járt a szobában.~- Bolond,
591 32 | nyilazzak, lándzsát vessek, és megtanuljam a hadilovaglást.~
592 32 | kürtszóra hirtelen megfordulnunk és visszavágtatnunk.~A csataviselt
593 32 | nyilaktól megzavart ellenségnek, és mikor már elértük õket,
594 32 | csákány, fokos, árkány és buzogány, virtus dolga.~ ~
595 33 | Az öreg Káma volt a fõpap és fõlátó, viharcsillapító,
596 33 | Zobogány volt a fõimádkozó és énekes. Hangja erõs, mint
597 33 | ember) volt a tûz papja és a népnek íródeákja. Ha levél
598 33 | púpos vénember, a lovak és más háziállatok betegségére
599 33 | az ellenséget a lováról, és eltiporta.~A többi is mind
600 33 | Priszkosz küldött téged ide, és tudós ember vagy. Persze
601 33 | a szeretetünkbe.~- Nagy és szent ember volt - bólogatott
602 33 | Zobogány. - Hallottam felõle, és nem aludtam miatta egynéhányszor.
603 33 | ahogy õ óhajtotta.~Sovány és lógó bajuszú ember volt
604 33 | még a raboknak se kell.~- És - kérdeztem alázatosan -,
605 33 | elõzménye?~- Az bizonyos.~- És az elõzménynek is elõzménye?~-
606 33 | megint egy fokkal elõbbre.~- És aztán, ha emberek is voltunk?~-
607 33 | népnek ma még bûvölés kell és jelek, amiket a testi szem
608 34 | riogtak a palota tornyán, és az elõszáguldó lovasok diadalmasan
609 34 | kivették a mézbõl. Megmosták, és dárdahegyen hozták Atilla
610 35 | összeszedték az ellõtt nyilakat, és a bélyegek szerint visszaosztották.~
611 35 | kupáját fölemelve mondja:~- És most üdvözöllek, király
612 35 | mosolyog, mintha nem egy és ugyanaz volna. De csak a
613 35 | lépjek elõbbre.~Fölkelt, és Atilla elé vezetett.~- Íme,
614 35 | Ott is fogva tartják.~- És miért tartják fogva?~- Azért,
615 35 | Körülpillant az urakon.~Halk moraj és mozgolódás. Aztán ismét
616 35 | A fáklyák sercegnek.~- És miféle teremtés az a hölgy? -
617 35 | szemmel.~Tovább kérdez:~- És úgy ábrázatra milyen az
618 35 | Theodóziusznak minden ivadéka, és hogy az arca hervadt.~A
619 35 | is hátrahajlik a széken, és hunyorgón mosolyog.~Csak
620 35 | hasztalan: ötven ember beszél és nevet egyszerre. Végre Atilla
621 35 | lelóg, mint a vadkutyáé. És beszélni se tudsz, csak
622 35 | izzadó arccal döcögött, és rázta a keze fejét a levegõben.~
623 35 | játszott át. Amily sötét és félelmes volt az az arc
624 35 | ült a lován. Vidámságtól és izzadságtól ragyogó arccal.
625 35 | állott.~Leugrott a lováról, és a vállamra csapott.~- No,
626 35 | nyers húst eszik, röfög, és ördögi ábrázatú. Átilla
627 35 | miket feleltem Atillának, és hogy milyen nyugodtan és
628 35 | és hogy milyen nyugodtan és bátran állottam elõtte.~-
629 36 | Kamocsa, Mácsa, Betegh és Upor.~A követek levelet
630 36 | hátrahagyott vagyonának a fele és a római birodalomnak is
631 36 | birodalmat. Õ átkel a tengeren, és dél felõl csap be, Atilla
632 36 | gyöngy, arany-, bársony- és selyemszövetek voltak mellékelve
633 36 | hadakat táborba szólítsák.~És akkor az élet megváltozott.~
634 36 | sok marhahúst, disznóhúst és birkahúst füstöltek, keményre
635 36 | dombocskákat vertek, megdöngölték, és húsz-harminc lépésnyirõl
636 36 | vágtató lovon megfordulnak, és hasra fekszenek, s így visszafelé
637 36 | hadseregben, hanem, csak vezérek és zoltánok, akik a vezérek
638 36 | széjjel.~A csapatok családok és nemzetségek szerint alakulnak.
639 36 | választanak maguknak vezetõt és zászlótartót. A zászló csak
640 36 | viseltek. A pofájuk piros és sárga festékkel úgy be volt
641 36 | kardjuk bronzból való, széles és nehéz. Nyilaik mérgezettek.
642 36 | termetük. A hátukra fekszenek, és lábbal feszítik ki. Szép
643 36 | Jöttek nyomban a nagy orrú és kék szemû svábok. A vállukon
644 36 | érkezettek mellé.~Napokon és heteken át, szakadatlan
645 36 | szarvasan. A kardjuk hosszú és egyenes. Három fejedelmük
646 36 | egytestvér: Elemér, Todomér és Idamér. Rettentõ nagy nép
647 36 | voltak. Ragyogtak a réztõl és aranytól. Végigdanoltak
648 36 | De szépfajta nép: barna és holdas szemöldökû, hosszú
649 36 | hun nép, a fekete hunok és fehér hunok. Az utóbbiakat
650 36 | gubás csapat, de az mind hun és hun. Mintha a föld okádta
651 36 | magával. A csapatvezetõknek és zoltánoknak három lovuk
652 36 | végén a fõvezér lóra ült, és bejárta az érkezett hadakat.
653 36 | egymilliónál több lovat és az ezernyi ezer szekeret,
654 36 | volt az ott a Tisza körül!~És ez a rengeteg népsokaság
655 36 | palotájából, s a vezérek és fõurak kíséretében bejárta
656 36 | útközben való rövid pihenõkre és egyéji alvásra szolgált,
657 37 | kürt ébredt volna meg: ég és föld kürtöknek a riogásától
658 37 | része felõl hangzott a kürt- és a zenezajgás.~S mindenfelé
659 37 | Nagyfülû-Szabolcs, Ladó és Baczon.~A sátorban van a
660 37 | palotába. Két kardot, lándzsát és íjat adott s egy disznóbõrbõl
661 37 | bélelve az elején.~Megölelte és megcsókolta feleségét, leányát,
662 37 | nyújtotta a kezét. Lehajoltam és megcsókoltam. S éreztem,
663 37 | oly messze állsz tõlem..., és mindig és örökkön messze
664 37 | állsz tõlem..., és mindig és örökkön messze állsz tõlem...
665 37 | hirtelen a nyakamba ugrott, és megcsókolt a kis szemtelen,
666 37 | Isten! Isten! Isten!~És megindultak napnyugat felé.~ ~
667 38 | Elszéledtek, mint az árvíz. És így kétfelé váltan haladtunk
668 38 | szavára mozdul minden népe és királya, s hozza kardját
669 38 | királya, s hozza kardját és vérét: követi, amerre õ
670 38 | ember, gyulladásos szemû és kopasz, a fehér hunok közül
671 38 | származású, vastag nyakú és széjjel-kancsal fiatalember.
672 38 | Ména-Ságh -, mert okos ember.~És elmosolyodott, hogy megütközve
673 38 | soha nem ejt ki a markából, és a népet egyben tartja.~-
674 38 | nem hajlanak. Nagy nép az és erõs. Az alánok másik fele
675 38 | azok mind...” Hogy mondtad?~És elnyargalt.~Ruszti csatlakozott
676 38 | nevezi a mákos rétest is.~- És ha megverjük Aéciuszt, mi
677 38 | mi következik?~- Róma.~- És Róma után?~- Konstantinápoly.~-
678 38 | dolgozz a kutyának: nyesd le, és akaszd a nyergedre. Nem
679 38 | szoríthatom a lelkem háborgását.~- És a lány is beleegyezett? -
680 38 | hol - felelte kitérõen.~- És hogy kezdõdött?~- Hogy kezdõdött?
681 38 | ilyesmiben: csak rád néz, és kilátja a szemedbõl minden
682 38 | vásárlásban. Szép aranyos fiolákat és egyéb efféle apróságokat
683 38 | legközelebbi hadjárattal, és vitézkedjél. A zsákmányt,
684 38 | palotában hamar úrrá lehetsz. És aztán akkor...”~Köhögtem,
685 38 | égõ vér el ne áruljon.~- És Aladár úrfi? - kérdeztem
686 38 | tetszem - felelte vidáman.~- És azóta többször is találkoztatok?~-
687 39 | legény fia járt vele: Aladár és Ellák. Velük tartott a Nekár-parti
688 39 | Atillával járt Iddár fõpap is és Zobogány. Aztán egy selyemernyõs,
689 39 | két lovásza, egy csatlósa és egy mindenes inasa. Fõzni
690 39 | Én Csáth mögött álltam, és szolgáltam ki. Õ aztán hagyogatott
691 39 | rabolt szekerekre. Az arany- és ezüstkincsek külön vasládákba,
692 39 | külön vasládákba, a ravók és kincsõrök ügyelete alá.~
693 39 | halottakba.~Fölvontam az íjamat, és céloztam: ellõttem. A nyilam
694 39 | megszólalt:~- Kik öldösik a nõket és a gyermekeket?~- A gepidák -
695 39 | hogy a bátyját elûzték, és hogy a koronát küldöttség
696 40 | alkotmányon. Csupa aranyoszlop és csupa aranylemez. Nem is
697 40 | két királyi asszony is, és a két asszonynak a nõi cselédsége.
698 40 | Atilla akkor már aranytól és gyémánttól ragyogó ruhában
699 40 | a markomannok, a kvádok és svábok ezrei is. Azok a
700 40 | a Rajnán túli burgundok és a Nekár-parti frankok, akiktõl
701 40 | de hol annyi híd, tutaj és komp a világon, hogy ezt
702 40 | hadban, mind csak hidat és dereglyét faragott.~A következõ
703 40 | átkelt az elöl járó hadrész és a vezetõk százai. A kémek
704 40 | nyüzsög-bözsög a hegyeken és völgyeken, s összesûrûsödik
705 40 | keskeny sárga fûzfalevelekre, és vonulnak át a vízen.~Ott
706 40 | vakmerõségében nevetséget keltõ és tisztelni való egyaránt.~
707 40 | Gondikár megveti a sarkát, és a mellére csap:~- Mi nekem
708 40 | nyolcvanezer embere van. Mind hõs, és mind bolond.~Egy óra múlván
709 41 | jönnek-mennek a kémek, posták és követek.~- A római hadak
710 41 | állítják a szekereket.~Napokig és hetekig tart, míg a szanaszét
711 41 | hadak gyûjtsenek takarmányt és lisztet, szarvasmarhát,
712 41 | hogy Aéciusz Galliában van, és hogy útközben õ is szedett
713 41 | kosokat, a kõvetõ katapultákat és a vasas gerendákat lövõ
714 41 | bõrpajzsa nyilat fogott.~És a magasban, a füstölgõ város
715 41 | frankok, poatyiéi szarmaták és tájfalok, mind-mind a római
716 41 | polgármester, generális és egyházfõ egy személyben.~
717 41 | délben a kapun, ajándékokkal és levéllel.~- Mi van ebben
718 41 | szimatoltak a lakás szépségében.~És hát sürgõsen intézték el
719 41 | nyüzsgõ ellenségre a követ és gerendákat. A foglyok is
720 41 | kavarodás: a seregek rend és parancs nélkül csapnak össze
721 41 | A Loár vizében emberek és lovak veckelõdnek a véres
722 42 | nyikorgása. Kiáltozás, kürtölés és utálat lépten-nyomon.~A
723 42 | kerítetlen várost kifoszt, és minden vetést legázol -
724 42 | latinul felel.~A mellére csap és felel, mintha kürt szólalna
725 42 | tehetek ellened semmit. Jer, és végezd el rajtunk is a munkádat.~
726 42 | lovának a kantárszárát, és vezette könnyes szemmel
727 42 | papoknak, hogy ami gabona és liszt van a városban, rakassák
728 42 | városban, rakassák szekerekre és adják ki a hunoknak. A takarmányfélét
729 42 | még öt mezítlábas kisleány és két serdülõ szép szõke leány.
730 42 | hol valamelyik gyermek, és sírnak-rínak valamennyien:~-
731 42 | Atilla megállítja a lovát, és szól Urkonnak, hogy az asszonyt
732 42 | odasietett a püspök is, és biztatja, hogy ne féljen.~
733 42 | vonszolva térdel Atilla elé, és nem tud szólni, csak reszketõ
734 42 | Atilla az asszonynak -, és nesze ez a pénz, neveld
735 42 | támolygott némelyik. Leült, és vért hányt. Aztán egyszer
736 42 | Csege leugrott a lóról, és fölkapta. A maga fejére
737 42 | értékem: néhány rend ruhám és egy könyvem; neked hagyom. -
738 42 | ragadtam meg.~Rám nézett, és bágyadtan felelte:~- Nem.~-
739 42 | lelkedre, hogy hazudtál.~És a szemébe néztem.~Nem felelt.~
740 42 | szemét: a tekintete kérdõ és csodálkozó volt.~De nem
741 43 | Ha mi elõbb lódulunk és nagyobb lovassággal, a miénk
742 43 | Hogy nem lódultunk elõbb, és nem nagyobb lovassággal.~
743 43 | isten: Isten; közös atyja és ura minden népnek. Nem harcol
744 43 | a sátorunk oldalában.~- És ha én bebizonyítom neked -
745 43 | sohase vesztett még csatát. És hát az Isten kardjáról megfeledkezel?~
746 43 | Leült a szekér kerekére, és a markába csavarta deres
747 44 | a hunok maradtak: fekete és fehér hunok együtt; Ardarikot
748 44 | a jászok, kvádok, rugok és szarmaták is. A rómaiak
749 44 | A tömött zsákok, hordók és bugyrok tetején vígan dolgozhattak.
750 44 | elõtt a lándzsás alánok és kaszás gelonok ültek.~Azok
751 44 | az volt, hogy a síposok és kürtösök hallgassanak, s
752 45 | Atillának. A hun fõurak és egyéb királyok szótlanul
753 45 | püspöki süveg volt a fején és az aranyos kazula a testén;
754 45 | fölrántotta a szája szélét, és sziszegett. Köszvény bántotta
755 45 | vacsora végén sajtot tálaltak és borban fõtt gyümölcsöt.~
756 45 | Lupusz püspök fölkelt, és a serleget maga elé tette.~-
757 45 | ahová árnyékod vetõdik, és elsápad a bátraknak arca,
758 45 | alszanak a mai éjszakán.~És jóságos öreg szemében hála
759 45 | de a hangja ünnepi volt, és s beszéde magasztos, mint
760 45 | hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden
761 45 | tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élõket. Mennyi kár,
762 45 | ezen a földön kezdõdik, és nem ezen a földön végzõdik.
763 45 | földön végzõdik. Bolygunk és küzdünk itt, s nem tudjuk,
764 46 | Madarász, Bálán, Vacsar és Upor is. A többi még ott
765 46 | maradt.~A szolgák elhordták és összehajtogatták a tábori
766 46 | körülötte mozgó papokat: Kámát és Iddárt fehérben, Zobogányt,
767 46 | fehérben, Zobogányt, Bogárt és Györhét vörösben, a többit
768 46 | többit feketében: a torosztók és jámborok csak a közönséges
769 46 | tárogatós valami keserves és borzalmas melódiát vonyít.~
770 46 | kossal. A két állat bégése és hörgése belevegyül a zenébe.
771 46 | serényen dolgoznak. Bogár és Györhe felgyûri a köntöse
772 46 | felgyûri a köntöse ujját, és széles görbe késsel sebesen
773 46 | szekercét érint a tûzhöz, és leválasztja a fekete kos
774 46 | Szétterjeszti a kezét, és reszketõ hangon énekli:~-
775 46 | Nagy ezüstkanálba teszi, és fölemeli a tûz elõtt.~Iddár
776 46 | zúgják rá a táltosok és velük a nép.~Iddár beleveti
777 46 | fõtáltos néhány percig csöndben és mozdulatlanul ül a fán.
778 46 | Azután fölemeli a fejét, és kiált:~- Mennyben lakó hun
779 46 | veszi a fekete kos nyelvét és szívét. Szól síri hangon
780 46 | állatfejek, mindenféle fog és gyémánttal kirakott csillagok.
781 46 | szálljanak, mint a fecskemadár, és oly sûrûn szálljanak, mint
782 46 | Azután a megint föllobogó és sistergõ tûz magas gõzoszlopot
783 46 | Lábánál a szõnyegen Ellák és Aladár. Aztán sorban a fal
784 46 | mellett a különféle fejedelmek és a hun fõurak.~A sátorterem
785 46 | tábor körös-körül az alvás és a lovak legelésének halk
786 46 | a lovak legelésének halk és mély morajában, amely hasonlatos
787 46 | ajkához illeszti a tárogatót, és egy véget soha nem érõ melódiát
788 46 | megindul a kör tisztáján, és fokozódó gyorsasággal halad.
789 46 | gyorsasággal halad. Csakhamar fut, és ugrálva, szökdelve futja
790 46 | Végre teljesen elszédül, és tajtékzó szájjal rogyik
791 46 | vérvirágot terem. Rárók és sasok egy porban fürödnek.~
792 46 | püspök ült a helyén nyugodtan és álmosan.~Atilla hozzá fordult:~-
793 46 | megkérdezd?~A püspök fölkelt, és alázatosan felelte:~- Nincsen,
794 46 | Bólintással üdvözölte az urakat, és fölment az emeletre.~ ~
795 47 | fáklyát az oszlopvasba, és segíteni akartam neki a
796 47 | Vidd ki - mondotta -, és akaszd hátul a nyeregre.
797 47 | Kihúzta belõle a dugót, és megkóstolta.~- Veszekedett
798 48 | Vajon jut-e víz mindnek? És hát meglesz-e ma a csata?~
799 48 | befurakodott a hunok közé, és oroszlánzsírt árult. Vettek
800 48 | árult. Vettek belõle sokan, és tréfálkoztak vele, hogy
801 49 | Ezernyi ezer kürt rivall meg, és ismétli ezt a három iszonyú
802 49 | íján az ideget. A szarmaták és rokszolánok fejükre vonják
803 49 | áldoznak, fehéret, a szarmaták és gelonok embert.~Egy ismeretlen
804 49 | szekerekre álltak. A gépíjakba és gépparittyákba lovakat fogtak
805 49 | között álltam, akik Atilla és a fõurak lovait tartották.
806 49 | Ezernyi kürt kapja át, és üvölti át a tábor hosszán.~
807 49 | Fürge paripákon darutollas és strucctollas zoltánok cikáznak
808 49 | sokaság elõtt. Nemzetségek és családok szerint rikoltják
809 49 | viszi.~Atillát a fõtisztek és testõrök rajozzák körül.
810 49 | nyírfa seprût márt vérbe, és beszenteli vele a sereget.
811 49 | Ugyanazt cselekszik a szarmaták és gelonok az embervérrel.~
812 49 | vonala elõtt. Néhol megáll, és szót vált a vezérrel. Néhol
813 49 | római; a sárga, a bõrpajzsos és piros foltos a frank; a
814 49 | Gondibó burgund király és a vezérek.~Õk is éppúgy
815 49 | armorikok, burgundiak, alánok és más kevert népek a hunokkal
816 49 | dobok, rikoltanak a kürtök, és megszólal a síposok zenéje.
817 49 | üvöltése nyom el kürtöket és sípokat.~Csáth hátratekint
818 49 | kitölti Berki, Orgovány, Dorog és Mácsa serege.~A mezõn kiszélesedett
819 49 | megindul Upor, Bálán, Madarász és Kamocsa serege; azok után
820 49 | után Urkon, Betegh, Aladár és Zsögöd.~Mink következünk.~
821 49 | Csáth is rikolt egyet, és megrázza az íját:~- Hajrá,
822 49 | pajzzsal minden balsó dárdát és ütést neki kell fölfognia.
823 49 | lovat döfik. Kapálódzó lovak és földön fetrengõ emberek
824 49 | lovam ágaskodva fordul meg, és eliramodik a többi után.~-
825 49 | torkomban. Csáth egyre köpköd és káromkodik. De mások is
826 49 | arra a lovakat. Köztünk és e harcoló sokaság között
827 49 | sokaság rengeti ott a földet és eget a fogcsikorgató véres-ádáz
828 49 | buzogánya elzúzta a pajzsát, és Csáth elrobbant mellette
829 49 | lándzsa, tõr, buzogány.~És összegomolyodik a hun és
830 49 | És összegomolyodik a hun és a frank lovasság, hun és
831 49 | és a frank lovasság, hun és frank üvöltés, hun és frank
832 49 | hun és frank üvöltés, hun és frank gyilok. Nem látni
833 49 | buzogányduhogás, kardok és lándzsák ropogása, csattogása.
834 49 | egy ló elesett, a lovak és emberek vonagló, mozgó,
835 49 | képzelõdés.,~Portól prüsszögnek és zihálnak a lovak. Tajtékjuk
836 49 | nekisarkantyúzom a paripámat, és a fokosommal egyszerre három
837 49 | rikoltva rázza a kardját és fokosát.~A kürtös hátrálót
838 49 | futamatnyira.~Az armorikok és frankok nagy rajban hurrognak
839 49 | süveg. Én egyre hátrább és hátrább szorulok a Badaló-haddal,
840 49 | arrafelé, amerre a csapatfõk és a zoltánok vezetnek.~Atilla
841 49 | pihenni egy negyedórát. És inni sokat, egy vödör vizet.
842 49 | gabalyodásban akadnak meg és vergõdnek prüsszögve a lovaink.~
843 49 | hevertek mindenfelé, ló és ember egymáson, összevissza.
844 49 | vadállatnak a lelkével - öltem és öltem tigriserõvel és gyûlölettel
845 49 | öltem és öltem tigriserõvel és gyûlölettel minden ellenfelet.
846 50 | sátora ormán szokott állani, és ahogy onnan nézi a csapatok
847 50 | Érzem, hogy a térdem véres, és hogy nagy nedves sebre tapintok.~
848 50 | Ha ellenséges emberek, és hozzám jönnek, lándzsát
849 50 | csillogásáról láttam, hogy rómaiak és vízigótok.~Tehát nem hunok:
850 50 | én itt vérben, döglovak és idegen halottak között,
851 50 | szalonnát eszik reggelire, és aki még csak jókedvében
852 50 | tanultam én filozófiát, logikát és mindenféle -ikát, -riát
853 50 | mindenféle -ikát, -riát és -tiát, elég lett volna tanulnom
854 50 | fekszik. A szakálla nagy és fehér. A sisakját egy ember
855 50 | Vizet adj!~A közelben és a távolban mindenfelé hallottam
856 50 | húzni. A lábamon seb van, és két ló közé szorultam. Azt
857 50 | hogy a ló alá törött.~- És van vized?~- Nincs, de keresek.~-
858 50 | beszélgettünk, a római hozzám ért és végigtapogatott.~- Te hun
859 50 | is sebesült vagy, én is. És mind a ketten szomjazunk.~-
860 50 | Megfogta a két karomat, és húzni próbált. De nem nagy
861 50 | vér csurog a szemembõl, és én itt meghalok. - És sírva
862 50 | szemembõl, és én itt meghalok. - És sírva folytatta: - Ó, kedves
863 50 | térdemen iszonyú seb...~És visszahanyatlottam.~- Mondd
864 50 | megint lenyúltam a térdemhez, és akkor már igen óvatosan.
865 50 | buzogánynyelet csak találok, és annak segítségével reggelig
866 51 | körülöttem frankok, hunok és burgundok hevernek mozdulatlanul.
867 51 | fejjel aludna. Hun az is, és dárda van átütve rajta.~
868 51 | valaki. Az ujján aranygyûrû. És véres a gazdátlan kar. Egy
869 51 | Kivan a meztelen mellem, és az is véres.~Megpróbálok
870 51 | térdem dagadt.~A bal lábam és kezem segítségével mégis
871 51 | hun tábor felõl kürtölést és zúgást hallok. De a kürtölés
872 51 | szokatlan. Lovasok bomlanak elõ, és röptetnek szerteoszoltan.
873 51 | Megszöktek!~S egyre több és több a halottakon happoló
874 51 | már bizonyára elõjönnek, és fölszedik a sebeseket.~Várok
875 51 | elõ.~A csatamezõn kezek és süvegek emelkednek föl,
876 51 | közelemben. Beleszúrom a dárdát, és fölemelem.~- Ide! Ide!~De
877 51 | táborban mindenfelé szólt a síp és a duda.~A kezem már százszor
878 51 | segítõ kéz.~Adtak innom, és saroglyára tettek. A patakhoz
879 51 | papok, szarmata asszonyok és az ugorok mostak, kötöztek
880 51 | lándzsanyelekbõl, fapajzsokból és kocsirészekbõl rakták össze.~
881 51 | Még az úton meggyógyultok, és egészségesen érkeztek haza.~
882 51 | Fél kézre tápászkodtam, és vért hánytam.~Egy Esztán
883 52 | emberek között halok meg, és nem hollók között.~Rázta
884 52 | között.~Rázta a fejét. Pökött és továbbment.~Magamra maradtam.
885 52 | kigyulladtak a nyergekbõl és fapajzsokból rakott máglyák.
886 52 | Hány máglya füstölt ott, és hány embert égettek el? -
887 52 | kerengõ hollók károgása.~És én ott feküdtem a holtak
888 52 | hajnalt, a fölkelõ napot! És hát csak még egyszer, csak
889 52 | mohón, végtelen ivással. És ittam és ittam. Az a savanyú,
890 52 | végtelen ivással. És ittam és ittam. Az a savanyú, méregerõs
891 52 | záporesõ verte. Dörgött és villámlott. Villámlott és
892 52 | és villámlott. Villámlott és dörgött.~Még mindig hanyatt
893 52 | mindig hanyatt feküdtem, és a kezemmel védtem az arcomat.~
894 52 | mint lejtenek a süvegek és fapajzsok, nyergek, fasisakok,
895 52 | Zéta!~Egyik-másik megáll és forog. Az újonnan érkezõk
896 52 | újonnan érkezõk hozzáütõdnek, és vele forognak. Aztán egy
897 52 | víz szélén. Csáklyákkal és gajmós botokkal húzgálták
898 53 | húsz papja volt, kanonok és tanuló papok. Együtt laktak
899 53 | tizenkét éves korában a papok és írástudók között. Kérdeztem
900 53 | között. Kérdeztem õket, és õk is kérdeztek engem. Sose
901 53 | katalauni nyelvet tanuld meg és a misézés módját, fölszentellek,
902 53 | misézés módját, fölszentellek, és te leszel az utódom.~A papok
903 53 | aztán, hogy fölkelhettem, és az apró házi munkákban is
904 53 | plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de
905 53 | járt. Nyáron hajadonfõtt és mezítláb, télen süvegben
906 53 | mezítláb, télen süvegben és csizmában.~Szobájában nem
907 53 | meredt szemû, Mária kancsal, és Szent Pál csámpás. De szent
908 53 | ruhájukat újjal cserélte meg, és gondozta õket jó tanáccsal,
909 53 | összegyûjtötte a városi gyermekeket, és valamennyien tanítottunk.
910 53 | teremtette az Isten az eget és a földet.) Ez volt az elsõ
911 53 | tanításban. Könnyû mondatok, és szép tartalmúak.~Esténkint,
912 53 | pedig a többi anekdotázott.~És én abban a boldog jómódban
913 53 | farkast, hiénát, hollót és szelet teremtette.~De hogyan
914 53 | szakította volna fel a mellemet, és a szívemet cibálná, marcangolná.
915 53 | szakajtókosáron, csak leestem a földre és sírva átkoztam azt az órát,
916 53 | A fejemet az ölébe vette és simogatta, mintha anyám
917 53 | mily nagy a bánatod! és mily nagy az éretlenséged!
918 53 | feleséges ember voltam, és hat évig boldog házasságban
919 53 | pap lennék, te meg apáca.” És így is történt. Elváltunk
920 54 | segítsen neki a gyóntatás és a temetés munkájában.~Belenyugodtam,
921 54 | A püspök már szakácsot és cselédeket fogadott, hogy
922 54 | remek fegyverek, bútorok és hétszáztíz arany.~A pénzt
923 54 | szegények ládájába. A házat és a benne való holmit meg
924 54 | egyenesen a város bírójához és megzörgettem az ablakát:~-
925 54 | ablakát:~- Kelj föl uram, és hozd a házamnak a kulcsát.~
926 54 | leszek.~Bementem a szobába, és kiválasztottam a fegyverek
927 54 | pompás kardot, egy lándzsát és egy íjat. A nyakamba tarsolyt
928 54 | Kiválasztottam a legjobb paripát, és co föl, sárga, napkelet
929 55 | öreg az íját:~- Ki vagy, és mit akarsz?~- Hun vagyok,
930 55 | tudtak semmit. A révészek és a határõrök többnyire ugorok.
931 55 | a város! Csak asszonyok és gyermekek lézengenek benne.~
932 55 | leány a nyakamat öleli, és csókol, csak úgy cuppog:~-
933 55 | is kérdezik, hogy honnan, és hogy igazán nem haltam-e
934 55 | nem haltam-e meg.~Tolnak és ragadnak aztán föl az asszonyhoz
935 55 | aztán föl az asszonyhoz és az öregúrhoz, Barakonyhoz.~
936 55 | ki-kisasszony is?~- Az is, Zéta.~- És nem be-beteg a ki-kisasszony?~-
937 55 | felelte nevetve az asszony.~- És sokáig odamarad-e? Nem gondolod-e,
938 55 | odaérnél, jönnek haza.~- És az én vitézségemrõl szólt-e
939 55 | nagy ünnep volt. A rabok és a cselédek mind egybegyûltek,
940 55 | asszony pecsenyét sütött és bort rakott az asztalra.
941 55 | maga karosszékébe ültetett és kedves fiamnak nevezett.
942 55 | ruhába öltözötten ült be, és õszirózsákból való csokrot
943 55 | Mije vagyok Dzsidzsiának, és mim õ énnekem? Ámbátor iszen
944 55 | félreértéseknek lehetne oka. És te most már nagyleány vagy,
945 55 | cselédek elmosolyodtak, és Uzurára néztek.~Uzura elvörösödött.
946 56 | szakállam nõtt, fekete és bolyhos. A rabok és cselédek
947 56 | fekete és bolyhos. A rabok és cselédek azt mondták ugyan,
948 56 | amelyben jöttem. Alázatomat és szolgálatra való készségemet
949 56 | kerevetének támaszkodott. És talán õ is mosolygott. Nem
950 56 | nem tudhatom, mi érdekel és mennyi a sok történetbõl,
951 56 | a sarokba azt a süveget, és ne ünnepieskedjél.~Én hát
952 56 | hogy hosszadalmas leszek és unalmas. Mert a te körödben,
953 56 | elmondod az utazást, a csatát és minden hányódásodat.~Egy
954 56 | szemû hun nõ hozzátette:~- És azt a részt mondod el legbõvebben,
955 56 | király mindig búsnak látszik, és ha sírna is, könny nélkül
956 56 | seregek elõttünk jártak, és eldúlták a római városokat.
957 56 | Megragadja a lova kantárát, és germánul üvölt:~„Vissza,
958 56 | Elrántják a király elõl és ellökdösik. Õ belemerül
959 56 | belemerül a mocsáros vízbe és eltûnik a nád között.~A
960 56 | odaér, fölemeli a két karját és így kiált:~„Tudom, ki vagy.
961 56 | megrendül, ahova lépsz, és a csillagok lehullanak,
962 56 | komolykodott a királyné. - Ég és föld, minden szerencsétlenséget
963 56 | szerencsétlenséget jósolt Átillának, és hát mi lett a vége?~- Én
964 56 | gazdagon. Egy falka királyfit és királyleányt is hozott túszul,
965 56 | napnyugatról hozta. Királyleány és kedves.~S magához ölelte
966 56 | magához ölelte Ildikót, és megcsókolta.~Én aztán elmondtam
967 56 | beszéljek, de a kárpit megnyílt, és a szolga jelentette, hogy
968 56 | kímélje meg a várost.~- És?~- Jövünk visszafelé.~Rika
969 56 | Azután a nõ a földre nézett, és szinte unatkozón kérdezte:~-
970 56 | legnagyobb városát igázza le, és alázza adófizetõvé.~- Hát
971 56 | képek, arany, ezüst jön, és fiatal raboknak szép nagy
972 56 | a követ -, ráncos orrú, és ijedt képû.~A tiszttartó
973 56 | A királyné bevonult vele és Écskával egy belsõ szobába,
974 56 | annyi, hogy egészséges, és hogy az úrfiaknak éretlen
975 56 | Emõke a kerevetre ült, és Ildikó nyakát átölelte.
976 57 | Mikor kidobták, fölvettem, és fölakasztottam a falra,
977 57 | megkattan. Az ajtó megnyílik, és Dzsidzsia kandít be félénken.~-
978 57 | Dzsidzsia?~Halvány volt és kissé komoly.~Belépett és
979 57 | és kissé komoly.~Belépett és megállt elõttem, mint az
980 57 | férjhez érett hajadon. Nyúlánk és kebles. Az arca is megtelt.
981 57 | hittem: kisül a két szemem! (És a szeme elnedvesült.) Miért?~-
982 57 | Hogy magamat igazoljam, és hogy máskor azt a hibát
983 57 | tisztázhatjuk az ügyünket. Szép volt és jólesett nekem, hogy olyan
984 57 | arra, ha Átilla megjön, és örömömben a nyakába rohannék,
985 57 | örömömben a nyakába rohannék, és megcsókolnám.~- Te nem vagy
986 57 | megcsókolnám.~- Te nem vagy Átilla. És én mindig... testvéremnek...
987 57 | mikor a harc megkezdõdött.~- És a vitézségemrõl nem beszélt?~-
988 57 | voltál, hanem csomás.~- És Csáth halottnak vélt?~-
989 57 | szája, mint másnak a keze, és igen ügyes fiú volt: az
990 57 | urát, hogy elvesztett.~- És a kisasszony mit szólt? -
991 57 | Engem nem kérdezel-e?~És szinte hallottam a szíve
992 58 | beszéltem a királynénál és hogy fölhívatnak vacsora
993 58 | is eltartana egy hétig. És ha csak az én uramnak a
994 58 | valami földön járó isten!~És maga elé merült a nézése.~
995 58 | felkönyökölt az asztaira, és szinte itta szavaimat. Az
996 59 | fölékesítették a sátorokat és utakat.~A királyasszonyok
997 59 | délben megérkezett: a jászok és gótok. Büszkén lengették
998 59 | emberek, s fiatal nõk, asszony és leány vegyesen. Mind barna,
999 59 | szomorú. Kísérték õket hunok és gepidák.~Estefelé kürtök
1000 59 | csókolják meg a lovat is, és mint vizsgálják néhol az
1-500 | 501-1000 | 1001-1148 |