Part

1001 59    |               dudáltak. Sarkantyú pengett és csujjogott, danolt, zengett
1002 59    |                   is elõjött a palotából, és a fáklyás testõrök között,
1003 59    |                   nagy volt a világosság, és ahol sokan vigadtak. Ivott
1004 59    |             végtelen hosszú sor: szekerek és szekerek. S még másnapra
1005 59    |                 Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél Rusztinál vagy
1006 59    |                 elvitt a csoma hármat is, és a zsákmány szétosztásában
1007 60    |            zsákmány, amit lovon, öszvéren és tevén göngyölegekben hoztak
1008 60    |             edények, selyemkelmék, arany- és ezüsthímzésû brokátok, templomi
1009 60    |               valahol kívül becsülik meg, és róják pálcákra.~Római pénzek
1010 60    |               számítjuk meg. A vezéreknek és csapatvezetõknek tíz-tíz
1011 60    |         jeleskedtek, azok majd a rabokban és lovakban válogathatnak.~
1012 60    |               rabokat is csakúgy fölírtuk és megszámoztuk, mint az értéktárgyakat.
1013 60    |                 abban a szomorú munkámban és szomorú állapotomban. A
1014 60    |              Csigahéj faragványok voltak, és oly mûvészi munkák, hogy
1015 60    |               Turzó becsüs fölemel egyet, és diktálja:~- Háborúba való
1016 60    |                 mert hiszen felében római és görög eredetû emberek -
1017 60    |                 lecsapják a szerszámukat, és kacagnak. A vén Turzó dühösen
1018 60    |                  csak kirántja a kardját, és rikolt:~- Azt a fehér pofájú
1019 60    |                bizony közénk vág az öreg.~És ebben a dulakodásban lép
1020 60    |                 Atilla a tornácra.~Megáll és kérdõn tekint át a társaságon.~-
1021 60    |                megérnek egy kis országot, és Turzó fõbecsüs úr néminemû
1022 60    |                  kezébe veszi a kameákat, és szemléli figyelmesen.~-
1023 60    |              Csáthékhoz. Olyankor a rabok és cselédek ott is tétlenkedtek.
1024 60    |                  annak is én parancsolok.~És gyalázta, átkozta a hunokat.
1025 60    |                színpadán, hanem a rómaiak és görögök, azok éppen így
1026 60    |                valók.~Megírtam a levelet, és szép betûket írtam, mert
1027 60    |                    mert Emõke is ott ült, és nézte az írásomat.~Eközben
1028 60    |                   szeme, az a csupa titok és csupa zene szeme.~Elmondtam
1029 60    |                  aki leszállt a felhõkbõl és páncélt öltve küzdött a
1030 60    |                 Ott álltam Ruszti mellett és Konstantinosz mellett. Tolmácsoltam,
1031 60    |                   hogy Atilla felszabadít és vagyont ad. Gazdag és hatalmas
1032 60    |         felszabadít és vagyont ad. Gazdag és hatalmas leszek, mint Oresztész,
1033 60    |              elégednem azzal, hogy látom, és hallhatom a szava zenéjét.~
1034 60    |                 le a mécsessel a lépcsõn, és õ zárta be az ajtót.~Mindig
1035 60    |               csak nekem fordítasz hátat.~És ezt oly búsan mondta, hogy
1036 60    |        szándékosság, csak szórakozottság.~És akkor kezet nyújtottam neki.~ ~
1037 61    |                   alatt a fejen, a nyakon és mellen aranyvarrat és aranypaszománt
1038 61    |              nyakon és mellen aranyvarrat és aranypaszománt csillog.
1039 61    |            különféle színû kamuka, atlasz és bársony. A csizmájuk szintén
1040 61    |          világította meg. A teríték arany és ezüst. Csupán Atilla elõtt
1041 61    |                 Atilla elõtt van fatányér és fapohár.~Mert õ megvet minden
1042 61    |                 kezébe vette a fapoharát, és így szólt:~- Köszöntöm a
1043 61    |                   Akkor mindenki fölkelt, és ivott a király egészségére.~
1044 61    |                  állott föl, hol a másik, és mondott rövid köszöntõt.
1045 61    |                   a zene. A teremben halk és vidám társalgás zsongott.~
1046 61    |                   idegen királyfi között, és az átellenes szomszédjaival
1047 61    |               mint más nemzeteké. Csöndes és méltóságos lejtésekkel kezdõdik.
1048 61    |                  szembe állnak egymással, és egymás szemébe nézve ringatódznak.~
1049 61    |                  olyan komolyan táncolni. És ha Emõke soha el nem szédítette
1050 62    |                   fõurakból, Csáth, Dorog és Orgovány is köztük. Senki
1051 62    |                    scir, turciling, herul és más fejedelmeknek, akik
1052 62    |                induljanak az Alsó-Dunára, és várják meg Atillát; a tavaszon
1053 62    |                patríciusasszony izent át, és én fáradtan is szívesen
1054 62    |                maradt.~A leveleket lassan és sokáig írtam, hogy idõ szakadjon,
1055 62    |           festenem, hogy mennyit szenved, és hogy ha a váltságdíjat hamar
1056 62    |                 fogta a kisebbik lámpást, és bekísérte a szobájába. Egy
1057 62    |               Valami ilyen nézés volt az. És szólt is:~- Zéta, mi szomorúbb
1058 62    |                   Gondolkodva nézett rám, és csak a szemöldökét emelgette,
1059 62    |           Megkeresett engem az íróházban, és megkérdezte, hogy mekkora
1060 63    |                leányok hajában az ibolya, és zöld volt a mezõ. A szövetséges
1061 63    |              égett. Fehér lovat áldoztak, és zsákszámra öntötték a tûzre
1062 63    |                   tele. A téreken ökröket és bárányokat sütöttek. Mindenfelé
1063 63    |                   Mindenfelé folyt a bor, és szólt a zene, pengett a
1064 63    |                 zene, pengett a sarkantyú és daloltak a lantosok.~Atilla
1065 63    |              szõnyegek takarták a falakat és az oszlopokat. A terem szögleteiben
1066 63    |                  díszítették. Nagy arany- és ezüstkandeláberek ragyogtak
1067 63    |                 ezer teríték, csupa ezüst és arany. A terem közepén láncon
1068 63    |            lobogtattam egy szurokfáklyát, és üvöltöttem a hunokkal:~-
1069 63    |             mentem, ahol itáliai énekesek és kvád táncosok zörgették
1070 63    |              sorban állt Gyöngyi mellett, és a fáklyák fénye megvilágította.~
1071 63    |               gyerkõc. Most az arca fehér és gyöngéden piros. Fekete
1072 63    |                Csak beleütõdött a szemem, és elámult rajta.~Uzura megpillant.
1073 63    |                 Beleöltekezett a karomba, és kószáltunk a zajgó városban.~
1074 63    |               sajnálatot érdemelsz te is.~És ahogy a karja a karomban
1075 63    |        olajfestmények, merev arcú szentek és telt képû, komoly angyalok.
1076 63    |                    csak egy díszes kardot és süveget. Nem, ez semmiképpen
1077 63    |                  történhetik. Szép sátort és nagy vagyont: sok lovat,
1078 63    |                  fölébredtem, a boldogság és kétség vegyes borzongása
1079 63    |             illatos vízzel locsoltam meg, és fürtökbe rendeztem.~Az ég
1080 63    |                már egybegyûltek a fõurak, és halkan beszélgettek. Ott
1081 63    |                   udvaron tehenek bõgtek, és birkák bégtek. Az ajándék
1082 63    |               ráadásul a napot, a holdat, és zsákokban az ég minden csillagát,
1083 63    |                     az asszony sikoltott, és én berohantam. Átilla...
1084 63    |             fátyolba burkoltan, reszketve és sírva Ildikó. A nagy diófa
1085 63    |               megint, lerogyik a térdére, és fuldokolva sír:~- Meghalt.~
1086 63    |               szobából. A folyosón sápadt és jajgató emberek tolongtak
1087 63    |             napfény a felhõkbõl kisütött, és megvilágította a város felét,
1088 63    |            asszonyokkal, gyermekekkel. Úr és szolga, nõ és férfi vegyesen
1089 63    |            gyermekekkel. Úr és szolga, nõ és férfi vegyesen tolong be
1090 63    |                ajtaján, s a levegõt zúgás és morajlás remegteti.~Úgy
1091 63    |                   összeszakadt volna föld és ég. A levegõ fojtó, mint
1092 63    |                  késztet, hogy lóra üljek és kimenjek a mezõre, ne lássak,
1093 63    |                 Aztán a többi asszony jön és a többi gyerek.~- Nem bírom
1094 63    |               senki.~Aztán a papok jöttek és az orvosok. Mindenki azt
1095 63    |                udvar a bûnös. A népet düh és kétségbeesés szállotta meg.
1096 63    |                  Csáth elõrántja a tõrét, és a ruháját hasogatja vele.
1097 63    |           elefántcsont kürtöt a nyakából, és csapja az oszlophoz olyan
1098 64    |                ássátok meg a sírt mélyen, és szélesítsétek meg a medret,
1099 64    |                   eltemetve.~Százezer ásó és kapa fogott aznap reggel
1100 64    |                  fal mellé, a sötétségbe.~És sugdos rejtelmesen:~- Arra
1101 64    |              csapat emberrel: véres lovak és véres emberek... Te is köztük
1102 64    |                  förmedtem rá.~Letérdelt, és átkarolta a lábamat:~- Ne
1103 64    |                  is. Nyájas voltál hozzám és kedves, és egyszer én egy
1104 64    |                  voltál hozzám és kedves, és egyszer én egy rózsát dobtam
1105 64    |              ablakból. Fölvetted a rózsát és megcsókoltad. Azt gondoltam:
1106 64    |                   én álmom jobb a tiednél és bizonyára okosabb is.~S
1107 64    |                   bõ. Csupán a két karnak és a két szemnek van rajta
1108 64    |                  Ránéz a szolgatársaimra, és parancsolóan szól:~- Menjetek
1109 64    |            öltöttük a különös gyászruhát, és megindultunk.~Mikor a kijárathoz
1110 64    |              várakoztam: megnyílt az ajtó és belebbent a leány.~Megállt.
1111 64    |                 Vesd le azt a gyászruhát, és add reám! Gyorsan!~Leszakította
1112 64    |                Tudom, én tudom mi az a...~És vértelen ajkát nyújtotta.
1113 64    |                 vannak. Azokat is letépte és eldobta.~S kilibbent, mint
1114 64    |                  a papnak a hun istenhez.~És én még mindig a szobában
1115 64    |                  nõk sokszor fontoskodók, és kis füstbõl nagy felleget
1116 64    |           emelkedett föl a királyi hölgy, és odavetette magát a koporsóra.
1117 64    |             odavetette magát a koporsóra. És hangos sírással borult oda
1118 64    |               öltözött királyfi is: Csaba és Aladár.~A táltos így folytatta:~
1119 64    |                Aladárt a hun nép fényének és büszkeségének nevezte, Irnákot
1120 64    |               Iddár állt a koporsó mellé, és messze harsogó, éneklõ hangon
1121 64    |                fölemelték a csecsemõiket, és azt mondták: „Nézd, itt
1122 64    |                   Nézd, itt megy Átilla!”~És a folytonos zokogás közt
1123 64    |            ezernyi ezer ember zokogása.~- És lesznek királyok, de olyan
1124 64    |               ismételte a fõvezér szavát, és a táltos csak jó idõ múltával
1125 64    |                   az arcukból. A karjukat és mellüket is hasogatták már.~
1126 64    |              Ardarik király is elszédült, és elesett a koporsó mellett.~
1127 64    |                  Hiába furakodtam elõbbre és elõbbre: a fõurak mögött
1128 64    |           imádkoztak.~Leszálltam a fáról, és a lovasokhoz csatlakoztam,
1129 64    |                 akik a gyalog ment fõurak és királynék lovát vitték.~
1130 64    |                 várakoznom, mert a sok ló és sok ember minduntalan belém
1131 64    |                  Õ is megállt a fa alatt, és beszélgetett néhány társával.~-
1132 64    |              fölkel. A hun fölül a lovára és fölszáll a csillagok közé.~
1133 64    |                 egyet se. Már a királynék és királyfiak jõdögélnek vissza:
1134 64    |                 egyre ingerültebb. Százan és ezren csak ezt beszélik.~
1135 64    |               rádobták a sírra a koszorúk és fáklyák közé, s Emõke a
1136 65    |             vitézségét. Sokszor elmondott és hallott énekek voltak azok,
1137 65    |                  égett minden bejáratnál, és rőzsetűz a kút mellett,
1138 65    |            megvilágítsa.~A tér most sötét és sötétek a paloták is.~Miért
1139 65    |               családdal egy asztal körül, és csöndes vacsoránál beszélgették
1140 65    |              asztalfõn egy szék üres volt és egy tányér elfoglalatlan.
1141 65    |                lehet aludnom. Felöltöztem és kimentem.~A téren az öreg
1142 65    |                   Volt úgy, hogy leültem, és Emõkét jajgattam, aztán
1143 65    |                  Atillát eltemették. Ülök és bámulok a megõrülés butaságával
1144 65    |          révedezek, egy kéz érint vállon, és szól egy szelíd-bús nõi
1145 65    |           Dzsidzsia áll mellettem. Sápadt és szomorú.~- Menekülj - rebegi -,
1146 65    |                szenvedõ, a nekem rendelt? És én mégsem láttalak. Az én
1147 65    |              Fölkeltem, mint az alvajáró, és megfogtam a leány kezét:~-
1148 65    |              nyugat felõl is hajnalodna.~~És elindultunk.~ ~Vége~ ~ ~ ~