Part
1 3 | lováért intett. Felfordult reá, s elügetett Atilla sátora
2 3 | Orcátlan eb - robbant reá -, hogy mersz a szemem elé
3 3 | csendben aztán Edekon szólt reá:~- Hát nincs semmi mondanivalótok
4 4 | buzogánnyal ütöttek tán reá. A fél keze is hiányzik.
5 4 | jobb könyéken támaszkodik reá.~Egyszer csak hangot hallok
6 7 | jutalmat?~- Nem szolgáltam reá. És én nem is vagyok rabszolga.
7 12| a terhe alatt. Rajzoltam reá négy virágot. Kettõt teljesen
8 12| látszik, de harmat száll reá és reggel napfény, s akkor
9 13| közöm vele? - mordultam reá.~Elpirult. Sovány barna
10 14| kijött, s mi elámulva néztünk reá. Nem volt rajta más, csak
11 15| izenték, hogy nem méltók reá, s hogy elég nekik a hálás
12 15| változni, hogy lecsapjak reá, és elragadjam, mint sas
13 17| a tékából, és ezt írtam reá:~Tisztelettel Csáth úrnak.~
14 21| Mindnyájan elhûlve néztünk reá. Részeg ez az ember, vagy
15 22| mellemben.~- Igazat! - csattant reá.~De még az oszlopok is reszkettek
16 22| Így volt - bólintott reá Edekon.~Daliás, simára borotvált
17 27| megköszöntem.~Akkor aztán reá is repültek a nyilak.~-
18 29| Eredj innen - mordultam reá.~Ijedten kelt föl, és zavarodottan
19 31| semmi. Aki elõször tekint reá, nem marad rajta a tekintete.
20 38| hogy megütközve néztem reá.~- Nono - mentegetõzött -,
21 39| gyümölcsöt. Nem panaszkodom reá.~A had, mint az özönlõ árvíz,
22 39| elõtt ezüsttányér. Ittak reá vörös bort ezüstkehelybõl,
23 42| s egy vagy két toll kell reá, akkor aztán a hunok tudják,
24 48| levetette, hogy vigyázzak reá.~Meleg volt. A tüzek fölött
25 50| mászkál.~- Amice! - kiáltottam reá.~- Aquam! - nyögte vissza. -
26 51| is boldogan tekintettek reá.~De a gazdám nem volt a
27 53| minden farkasa odagyûlt volna reá. A levegõ ragadozói is soha
28 53| végén aztán a fejét csóválta reá:~- Különös, hogy ilyen tanult,
29 61| szeme is visszamosolyog reá.~ ~
30 62| Az idõ csak most érkezett reá.~- Mához egy évre - mondta
31 63| vagy, Dzsidzsia! - bámultam reá. - Tudod-e, hogy az imént
|