Part

 1 1 |         gazdám nem szól. Én szoktam õt beretválni, s én szolgáltam
 2 2 |          leginkább, hogy az szereti õt, aki rá se nézhet.”~Hát
 3 6 |            a szememet, mindig látom õt. Látom, amint fehér szoknyában,
 4 7 |     találkozom vele. De látnom kell õt, ha el is veszítem a gazdám
 5 7 |             arcomon marad: megvetem õt.~A vízhez ballagtam, s lemostam
 6 8 |            pihen.~Sokszor próbáltam õt lerajzolni. Táblán is próbáltam,
 7 8 |        rajzos vagyok én. Csak mikor õt rajzolnám, akkor nem vagyok
 8 8 |          nem az!... Pedig úgy látom õt, olyan elevenen, akárcsak
 9 8 |            ajkamon. Mikor megláttam õt, annak az álomnak a gyönyörûsége
10 11|           és a vagyonát elrabolták. Õt magát láncra verték. A fõvezérnek
11 12|         hogy senki se figyelt reám, õt néztem. Faltam a szememmel.
12 15|          udvarukon, talán meglátnám õt... Csak még egyszer szeretném
13 17|             a névre szokott. Fogadd õt tõlem ajándékul.~Tisztelõd: ~
14 22|             Atilla haragját, amikor õt Maksziminosz mellett megpillantotta.
15 23| kötelességem a tiltakozás, hogy ami õt illeti, a többi arannyal
16 27|     kivetnek valamit a konyhából, s õt is odahajtja az éhség a
17 28|      Bárhová ment, kísérnem kellett õt hajadonfõtt, nyergetlen
18 35|   oszlopokon.~- Csak egyszer láttam õt - feleltem habozva -, mikor
19 35|       estefelé tért haza.~Megvártam õt az ajtóban, hogy talán szól
20 36|      tartsátok, sõt követelem, hogy õt hozzám elbocsás­sátok, s
21 37|             is: gyöngéden átöleltem õt. Az arca egy percig mellemen
22 38|     napnyugta mindig otthon találta õt, de ha csak századrésze
23 42|          belõle. Mindenét elszedik, õt magát ott hagyják.~Atilla
24 45|    csillogott.~Az urak nem értették õt, legföljebb a Nekár-frankok
25 45|       Atilla azonban magához ölelte õt.~- Áldás! - kiáltották a
26 54|        ugyan ott nem eszik a varjak õt is csata mezején - de se
27 64|     temessék el Atillát.~- Tegyétek õt hármas koporsóba - ez volt
28 64|          birodalmát jártam, ~szembe õt magammal soha nem találtam, ~
29 64|           véres könnyel sirathassák õt, akit siratni a köznapi
30 64|             gondoltam -, megismerem õt: senkinek nincs olyan finom
31 65|            fenekén. Most látom csak õt, most, amikor már nem látom.)~