Part

 1 1 |        rabszolga elhurcolt.~Akkor annyira megvertek, hogy mozdulni
 2 1 |  emlegették is. Azonban az uramat annyira szerettem, hogy ha maradást
 3 4 |           tóba csak úgy sustorog.~Annyira megzavarodtunk, hogy ahányan
 4 4 |        nekem avval a leánnyal? Ha annyira van is hozzám, hogy a ruhája
 5 4 |        bölénybõrön. Az öreg úrnak annyira horpadt az orra, hogy csak
 6 6 |           tekintetével kérdezett.~Annyira ismertük egymás gondolatát,
 7 6 |           Ki ütött meg?~A kérdése annyira meglepett, hogy percekig
 8 9 |            hogy miért tüntetik ki annyira azt az egy királyfit. Hát
 9 22|         már, hogy miért követelte annyira a szökevényeket, holmi ringy-rongy
10 27|          a tyúk a kezembõl evett. Annyira ismert, hogy mikor kiültem
11 27|       simogatják.~Az a tyúk aztán annyira szeretett engem, hogy reggelenkint
12 28|        ültem búsan az ajtó elõtt. Annyira elmélyedtem a gondolataimban,
13 28|           a ruhám szakadozik.~Nem annyira a hidegtõl féltem, mint
14 28|           volt rajtam, és a sarum annyira szétfeslett, hogy pirulva
15 32|         napnak, hogy minden beteg annyira áhítja? Ahogy ott hevertem
16 32|    haragod irántam: nem vagyok én annyira kormos, mint amilyennek
17 36| Halászatból élõ gyalognép az. Nem annyira nyílt harcra való, mint
18 38|           a hógörgeteg. Mikor már annyira megnövekedtünk, hogy jobban
19 40|          csupa aranylemez. Nem is annyira sátor, mint inkább kárpitokkal
20 46|  mozgolódás van a sátor elõtt. De annyira lekötötte a figyelmemet
21 46|     lábbal kereng. A szeme bogara annyira fölfelé fordul, hogy a szeme
22 49|          had elõrajzását. Kétszer annyira látok, mint máskor, de oly
23 50|        messze van, s már estefelé annyira megáradt, hogy a ló szügyig
24 50|           nagy nehezen föl bírtam annyira emelkedni, hogy a ló tomporára
25 52|       kellemetlenkedett, de akkor annyira elfoglalt a lábam sebe,
26 55|        gyakorta állanom, a szívem annyira zakatolt.~A Tiszában megitattam
27 55|       szeretnék látni. A szívemet annyira veri a rossz sejtelem, hogy
28 60|        kis kezének a melegét.~Hát annyira kábult voltam olyankor,
29 63|           a csoportban, de Edekon annyira meg van zavarodva, hogy
30 64|      elõbbre: a fõurak mögött már annyira megsûrûsödött a nép, hogy