Part

 1 2 |        szállongott. Trágyaszag is.~Az idõ délfelé járt.~- A néped
 2 2 |         verejtéküket törölgették.~Kis idõ múltán kilép egy finom arcú,
 3 3 |          elfogják?!~De egy litániányi idõ se telt el, dobogó lábú
 4 3 |               Szalve!~Egy miatyánknyi idõ telt el így: Atilla mozdulatlanul,
 5 7 |         törõdök többé a leánnyal, kis idõ múlván láthatatlan kalapács
 6 13|           nekik, hogy beléphetnek.~Az idõ már jól behajlott a délutánba,
 7 15|             Bement Csáthékhoz, és kis idõ múlván Emõkével és a szeplõs
 8 18|               folyna az ereimben. Kis idõ múltán Vigilász is visszatért.
 9 22|            rövidítése Rusztikiosznak. Idõ múltával sok ügyem volt
10 28|              néha miatta, de mikor az idõ hidegre fordult, az állatok
11 28|               takaró. Ha csikorgós az idõ, kesztyût is öltenek. A
12 29|              padláson terítgettek. Az idõ napalkonyat felé járt, s
13 32|             almafák virágzanak.~Annyi idõ telt el, hogy feküdtem!~
14 37|          csupáncsak az úr számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak
15 38|          Ottan. Alkonyat után volt az idõ, s én Aladár úrfival kísértem
16 41|                hanem õhozzá.~- Ötheti idõ ez - mondotta Atilla.~S
17 45|               folytatta:~- A világ ez idõ szerint nyugtalan, mint
18 50|                Hát te? - kérdezte kis idõ múlván, oly szomorú hangon,
19 50|           Csak a szája mozog még.~Kis idõ múlván nyöszörögve szólott:~-
20 50|               jer a hangom iránt.~Kis idõ múlva éreztem, hogy a lábam
21 50| holttesthalmokon át odaláttam.~Mennyi idõ lehet? Talán éjfél van.
22 55|                A kürtömbe fújtam.~Kis idõ múltával látom, hogy jön
23 60|                aztán megint fordul az idõ kereke, s a hunok kezébõl
24 60|              tudja, mire gondolt.~Kis idõ múlván megint kérdezett:~-
25 62|              Marciánusz várhatott. Az idõ csak most érkezett reá.~-
26 62|          lassan és sokáig írtam, hogy idõ szakadjon, amikor Emõkével
27 63|        kitelik - felelte Kászon -, az idõ korán kinyílt.~A beszélgetésünket
28 64|           bocsássátok vissza a vizet. Idõ múltával gyöngül az emlékezet,
29 64|           szavát, és a táltos csak jó idõ múltával folytathatta:~-