Part

 1 1 |  hóhérosdit játszottak.~- Akasszuk fel!~A nagyobbik fölhágott a
 2 1 |           között a 440-ik év. Törd fel a pecsétet, és nyiss rá
 3 2 |           se nézhet.”~Hát a táltos fel is rótta szépen: „Szereti
 4 2 |             azt izeni a fejedelem: fel is út, le is út.~S otthagytak
 5 8 |          csak árnyékvetõre vontunk fel egy sátoroldalt.~Az elsõ
 6 8 |         indul, Átilla azt csatolja fel.~- De mi bizonyítja azt,
 7 9 |        három vágtató lovas porzott fel keletrõl a fõutcán, és megállott
 8 9 |        Uram, most az egyszer ments fel!” Nem mondhatom, mert hiszen
 9 10|    Dirib-darab papirosokra jegyzek fel mindent, ami velünk történik.~
10 11|               hogy hol állíthatjuk fel a sátorunkat.~- Sehol. Hozzám
11 11|         kísérték õket. Az egyiknek fel volt kötve a karja. A süvegét
12 11|           ágaskodásban por csapott fel mellettük: láttam, hogy
13 12|       korától fogva mellettem nõtt fel: inkább fiam, mint rabom.
14 12|            a hajnalka fûszálra fut fel, s a fûszál meghajlik a
15 14|        Átkozott rablók! - csattant fel villámló szemmel. - Mikor
16 15|   elragadjam, mint sas a galambot, fel a felhõk közé, s elvigyem
17 17|               Priszkosz azt íratta fel velem meg más apróságokat.
18 20|           valamelyik pásztor vette fel. A fû zöld volt akkor a
19 22|           a fiadat itt koncoltatom fel a szemed elõtt!~Öt testõr
20 22|           eljövetelre.~Akkor nyílt fel a szemem arra is, hogy miért
21 22|            A hunok nem szabadítják fel többé a görög és latin rabszolgákat.
22 25|           Csáth intett, hogy üljek fel. S megindult. Én utána.~
23 41|         hogy útközben õ is szedett fel népeket. A hada nagy. Egy
24 46|           vérét ezüsttálban fogják fel. A feketéét vasedényben.~
25 49|          harminc helyen gomolyodik fel egyszerre az áldozati tûz
26 49| kiáltásokat futnak! üvöltés váltja fel.~De íme, a lovak egymásba
27 49|          Annak a sörényébe kapok s fel!~- Kerítsd!~Meddig tartott
28 53|            tigris szakította volna fel a mellemet, és a szívemet
29 62|    vérpadon térdel, s utoljára néz fel, hogy a következõ pillanatban