Part

 1 1 |      hangra megeredt a könnyem.~- Ó, uram - feleltem, mintha
 2 1 |        nesze! Kell pofon? Nesze!” Ó, uram, meghalok én itt ebben
 3 1 |          szemem könnybe lábadt.~- Ó, jó uram - rebegtem térdre
 4 1 |           igazán eljössz velem?~- Ó, uram - feleltem most már
 5 2 |     nyelvvel lehetne boldogulnom. Ó, én vak szamár! Micsoda
 6 3 |          benne valami méltóságos. Ó, te szegény, bolond Deél,
 7 6 |        percekig nem szólhattam.~- Ó, uram - feleltem végre -,
 8 7 | tekintetem, mámorosan rebegtem:~- Ó, ha a kezed is megcsókolhatnám,
 9 10|      kifordított az okosságomból. Ó, de ha az a nõ a legcsodálatosabb
10 14|          ilyenek ott a leányok?~- Ó, hiszen ha ilyenek volnának!...~-
11 14|        boldog lesz, mint a hun.~- Ó, kisasszonyom - rebegtem
12 17|        remegett, mint a kocsonya. Ó, hogyisne: loptam, csaltam,
13 28|    meggebedsz ebben a hidegben.~- Ó, uram - feleltem búsan -,
14 36|         is a haja gesztenyeszínû. Ó, gyönyörûm, hol van már
15 50|           bennünket?~- Nem tudom. Ó, Istenem... Valami fõember
16 50|           volna tanulnom egy iát!~Ó, pokoli szomjúság!~Újra
17 50|             És sírva folytatta: - Ó, kedves Juliuszom, kedves
18 51|                                51~Ó, áldott napfény áldott hajnala!
19 52|    integetnek, mintha mondanák:~- Ó, beh jó vízben utazni a
20 53|       buzgólkodtam, megnyugodtak. Ó, tudok én alázatos lenni:
21 57|          tegnap húsz ember elõtt? Ó, azt hittem: kisül a két
22 58|           királynénál beszélsz?~- Ó, asszonyom - mentegetõdztem -,
23 63|           falhoz borulva zokog:~- Ó, jó uram! Én jó királyom!~-
24 64|     kérlek...~- Szeretsz engem?~- Ó, istenem...~- Hát akkor
25 64|            éneklõ hangon sírta:~- Ó, jaj nekünk! A mi napunk
26 64|    szeretnek, mint mi szeretnénk? Ó, nincs olyan hely a teremtett
27 64|     világgá sugárzó dicsõségedet! Ó, hogy kiesett a kezedbõl
28 64|         kezedbõl az Isten kardja! Ó, hogy árván hagytad ezt