Part
1 3 | bokros bajuszú öreg úr. Eszlász nevû. Szolga is kísérte
2 18| estére való látványosság.~Eszlász azt gondolta, hogy Vigilász
3 18| hasatokba - káromkodott Eszlász -, nektek mindig itt kell
4 18| néznivaló azon? - dörmögött Eszlász. - Nektek itt a helyetek!~-
5 18| Süssetek birkát - rendelkezett Eszlász -, de hamarosan.~Eszlász
6 18| Eszlász -, de hamarosan.~Eszlász mindig evett, s mindig ivott,
7 18| a fiára. - Oda ne nézz!~Eszlász szemét is bántotta a két
8 18| átszúrni azt a szerencsétlent. Eszlász elkomolyodva rázta a fejét:~-
9 19| nem lesz itt Vigilász, sem Eszlász: nem lesz, aki tanúskodjék,
10 20| szereztük útközben az élelmet. Eszlász meg egy rézpénzt sem engedett
11 21| árnyékon is.~A város szélén Eszlász megállított bennünket, s
12 21| búcsúzkodtam is a társaságtól, de Eszlász rám bõdült:~- Egy tapodtat
13 21| le tízen! - rendelkezett Eszlász.~S hogy leszálltak, ránk
14 21| Kötözzétek meg! - ismételte Eszlász.~A katonák megkötöztek bennünket:
15 21| követ két ízben is nálunk?~Eszlász az úton mindvégig együtt
16 21| fát tett a tûzre.~De nékem Eszlász nem is felelt.~- Motozzátok
17 21| gyümölcs; két ládában ruhaféle.~Eszlász a vasládára mutatott.~-
18 21| sértõ szó volt. Vártam, hogy Eszlász megrohanja. Az a vékony
19 21| habozva állt. De aztán, hogy Eszlász lóra ült, s neki is intett,
20 21| is a lovára, s megindult Eszlász mellett.~Szótlanul haladtunk
21 21| elkobzott kétfontnyi aranyat. Eszlász se beszélt. A tisztünk is
22 22| köztük egy álmos fiatal ravó.~Eszlász elõlépett. Levette a süvegét,
23 22| hogy miért tiltotta meg Eszlász, hogy a pénzünket költsük.
24 22| Ez a szolga - mondta Eszlász is - az úton csatlakozott
25 22| elesettek özvegyeinek. Te, Eszlász, visszamégy Konstantinápolyba.
26 22| És ez a fiú? - kérdezte Eszlász, Vigilásznak a fiára mutatva.~-
27 23| felé. Oda nem követhettem.~Eszlász még ott állt. Ládára vagy
28 35| Az emberek vonaglottak. Eszlász elkékült arccal ordított.
|