Part
1 41| kapui megnyílottak, s a püspök küldöttei bársonyvánkoson
2 42| itáliai hogyne volna.~A püspök azt izeni Atillának, hogy
3 42| az ilyen jeleneteket: a püspök kijön a kapun templomi díszben;
4 42| átköltözése Atilla székhelyére.~A püspök visszatér. A kapukat bezárják.
5 42| azonban másképp történt.~A püspök kivonult a klérusával: valami
6 42| feleli síró szemmel az öreg püspök -, ha téged az Isten küldött,
7 42| eléje.~Urkonnal odasietett a püspök is, és biztatja, hogy ne
8 42| árvám marad kenyértelen.~A püspök tolmácsolta a beszédüket.~
9 45| Ott ült közöttük Lupusz püspök is. Még akkor is a püspöki
10 45| fõtt gyümölcsöt.~Lupusz püspök fölkelt, és a serleget maga
11 45| tetszik-e neki, amiket a püspök beszél. Mert csak a szeme
12 45| vendégeimnek, amit az öreg mond.~A püspök hallgatott, míg a tolmács
13 45| Méltóságos mozdulattal emelte a püspök felé a poharát, jeléül,
14 46| felderült. Csak az öreg püspök ült a helyén nyugodtan és
15 46| keresztény lelkeket megkérdezd?~A püspök fölkelt, és alázatosan felelte:~-
16 51| hollóknak.~Az öreg Lupusz püspök is ott szorgalmaskodott
17 53| rajta az orvosok.~Lupusz püspök bizonyára elámult, mikor
18 53| vendégünk is volt, az öreg püspök történeteket mondott el
19 53| Beszélték, hogy kezdetben a püspök el akart temetni szegény,
20 53| nekilódulni a világnak.~A püspök sokszor faggatott, hogy
21 53| Elváltunk egymástól: én püspök vagyok, õ apáca. De azért
22 54| késõbb húsz-harminc is.~A püspök húsvét napján pappá szentelt,
23 54| nem mertek hazatérni. A püspök már szakácsot és cselédeket
24 54| gazdag polgár halt meg. A püspök örömmel újságolta, hogy
25 54| megmozdul alulról.~Mikor este a püspök elaludt, kimentem a házból.
26 54| Párizsba kell mennem. A püspök úr papokat kért: nem jönnek.
27 55| maradok. Lehettem volna püspök, leszek lóvakaró, sarutisztító,
|