Part
1 1 | találtak. Azután már csak nekik volt mulatságos. Késõbb
2 1 | Kiugrottam a bokrok alól, s nekik rontottam. Egyiket jobbra,
3 8 | Hol hun, hol kun - egy nekik.~A többi mondja:~- Magyar
4 9 | kezét, és üdvözletet intett nekik.~De akkor is szimpla szürke
5 12| ajándékokon. Különösen megtetszett nekik az a heliantuszcifrázat,
6 12| amit tudsz.~Hát rajzoltam nekik egy félkörbe hajló hajnalkát,
7 12| elkisebbedtek.~Tetszett nekik.~- Gyönyörû! - mondották
8 13| pillanatra, amikor intenek nekik, hogy beléphetnek.~Az idõ
9 15| méltók reá, s hogy elég nekik a hálás emlékezet, amit
10 17| szolgákhoz mentem, s azt mondtam nekik, hogy a pénzem elveszett.~-
11 17| ki a zsebembõl - mondtam nekik -, mikor itattunk. Csak
12 18| cudarokat, de mondok: mi e nekik? Erõsebb példa köll: aggassuk
13 18| emberek is itt ülnek. Érdekes nekik, hogyan hal meg az ember.
14 22| a városba; megmutogatta nekik a tengert, a régi Bizánc
15 23| füles dézsákban cipelték nekik a moslékot.~Az öreg fölkelt.
16 28| kedveskedtem: hol játékot csináltam nekik, hol virágot vagy gyümölcsöt
17 28| rab éppúgy kedveskedett nekik, s a nõk jobban értik a
18 48| miért nem támad a római? Nekik nem süt a nap a szemükbe.~
19 49| néhány óra múlván szembesüt nekik. De mit tegyenek: hallják
20 51| a halottakon.~Integetek nekik:~- Erre! Erre!~De csak összevissza
21 53| latin nyelvet tanítottam nekik, s a biblia volt a tankönyvem.~
22 53| szentek legendáit olvastam nekik, két viaszgyertya illatos
23 55| mert sok mindent beszéltem nekik a csatáról. De persze kérdezõsködtem
24 55| Hát én aztán elmondtam nekik mindenféle hányódásomat,
25 55| megmenekülésemet. Megmutattam nekik a térdem sebét, a fejem
26 56| megcsókolta.~Én aztán elmondtam nekik a csatát. Mikor azt a jelenetet
27 60| mondtam, sorra kezet csókoltam nekik - már a patríciusnénak is -,
|