Part

 1 1 |         névlajstrom.~Egy reggel különös nekem, hogy a gazdám nem
 2 2 |        Még az árnyéka is valami különös... Habozva megállott. Gondolkodott.
 3 8 |        újult meg bennem. Milyen különös az emberi arc! Az õ arca
 4 9 |      palotából is elõvonult egy különös csoport. Fehér selyemben
 5 9 |       be az orrukat.~A hun zene különös a római fülnek, de jól lehet
 6 9 | tornyosabb a többinél, s valami különös, nagy gyémántos forgó villogott
 7 10|         fülem is vörös, rám néz különös nézéssel.~- Vigyázz, fiam -
 8 15|         két úrnak tetszett az a különös hun szokás, de kissé meg
 9 15|     levél pecsétjét.~A pecséten különös jegyek voltak. Az egyik
10 21|     szinte kidagadt a haragtól.~Különös, hogy ez a jó, barátságos
11 22|      nagy emberek belsõ szolgái különös lelkek. Úgy élnek vele-mellette,
12 22|    reszketett még a májam is.~- Különös - nevetett Csáth, mikor
13 31|       ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja.
14 31|          Hozd be, kérlek.~Ma is különös nekem, hogy az a tyúk jutott
15 35|    Elõször láttam mosolyogni, s különös volt nekem. A zöld alma
16 35|    rólad, király uram, hogy egy különös fajta oroszlán vagy, akit
17 36|       Ravenna felé ügetett, két különös követség érkezett Atillához.~
18 46|   közben is láttam, hogy valami különös jövés-menés, mozgolódás
19 46|       után néztem szét: mi az a különös duhogás, forgolódás a sátor
20 49|        A huj-rá! ordítás valami különös vonyításokra, rikoltásokra
21 50| kiáltozása, nyöszörgése, valami különös zsibongása a fájdalomnak.~
22 52|      régen éreztem, hogy valami különös nyomás bántja a derekamat.
23 53|         a fejét csóválta reá:~- Különös, hogy ilyen tanult, okos
24 56|        Nem történt velünk semmi különös az úton. Mentünk a Duna
25 62|       akkor rám nyílott. Valami különös bús nézéssel, ahogyan talán
26 64|      temetés elõtt való éjjelen különös valami történt. Amint ott
27 64|       belé. Magunkra öltöttük a különös gyászruhát, és megindultunk.~