Part

 1 Eloszo|           Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem
 2 2     |          úgysem adták volna neked.~- Bizony nem azt.~- Csodálom, hogy
 3 2     |            majd és sok vadembert. De bizony csalódtam: béke idején szanaszéjjel
 4 2     |           vajon?~No, ha ez az, nekem bizony nem tetszik. Rútnak nem
 5 7     | Föltekintettem. Õ tért vissza.~Talán bizony megint: hogy megüssön? Ezt
 6 9     |           kivett egy falat ételt. Én bizony nem láttam jól, hogy kenyér
 7 11    |            És könnyedén sóhajtott: - Bizony, atyámfia, görbe az útja
 8 11    |           rabszolgákon fordul.~- Hát bizony - sóhajtott Priszkosz -,
 9 11    |        mondja: „Pajtás!” Jó barátom. Bizony azt mondom: hála Istennek,
10 11    |         ünnepi tógát fölrántania.~De bizony nem ránthatta föl az a tógát:
11 14    |          Addig se?!~És elképedtek.~- Bizony a fiatalja. A felsõruha
12 18    |              hétig nem jönnek értük, bizony nem õrizgetjük itt. Eddig
13 23    |              az asszony?~- Hát az úr bizony keménykezû. Az asszony meg
14 27    |             görbébben nézett reám, s bizony nem volt érdemes megköszönnöm,
15 28    |              hunok szõrös ruhát. Hát bizony nem egyébért, hanem hogy
16 32    |       rikkantotta az asszony. - Majd bizony! Kapott egy bornyút, amiért
17 32    |     jegyeznem, s otthon is tanultam.~Bizony röstelkedve tapasztaltam
18 36    |            ezernyi ezer szekeret, no bizony, nagy nyüzsgés volt az ott
19 37    |              reggelit. Síró asszonyt bizony sokat láttam.~A mi sátorunk
20 49    |             Azazhogy visz a ló. Mert bizony az elsõ percekben megint
21 53    |      tudományom csodálatával. Mert õ bizony a papjaival együtt nem sok
22 53    |              este, mikor lefeküdtem, bizony akármilyen fáradt voltam
23 56    |           fõpap megáldott bennünket. Bizony búsak voltunk. Egyikünk
24 57    |               Mit mondott?~- Mit is? Bizony elfeledtem már. Mit is?
25 58    |            is, ha idõjárás változik, bizony emlegeti a térdem Katalaun
26 59    |            is sajnállak - felelte -, bizony isten szívesebben fizettem
27 60    |           többi becsüs le nem fogja, bizony közénk vág az öreg.~És ebben