Part
1 12| királynét: „Nem rabszolga, asszonyom: szabad ember.” Az uram
2 12| királyné.~- Ezerfélét, felséges asszonyom - feleltem szinte szédülve
3 14| már nem gazdag, felséges asszonyom.~- Nyakláncot viselnek-e?~-
4 14| viselnek-e?~- Nemigen, felséges asszonyom. Nálunk azt tartják, hogy
5 14| nem értenek.~- Felséges asszonyom - mondottam -, az a nagy
6 14| ilyen ügyességre?~- Felséges asszonyom - feleltem, mintha álomból
7 14| vagyok rabszolga, felséges asszonyom. Én az uramat önként szolgálom.~-
8 14| királyné.~- Nem, felséges asszonyom. Nekem tízéves koromban
9 14| nem szokatlan, felséges asszonyom - feleltem nyugodtan. -
10 14| aggódva kísérte.~- Beteg vagy, asszonyom? - aggodalmaskodott Emõke.~
11 15| vannak?~- Itthon.~- Csáthné asszonyom is itthon van?~- Õ is.~-
12 55| odamarad-e? Nem gondolod-e, asszonyom, hogy jó lenne, ha talán
13 56| tisztítottan hozták a ruhámat.~Az asszonyom is kitett magáért: szép
14 56| Bocsánatot kérek, felséges asszonyom, nincs más ruhám, csak ez,
15 56| hol kezdjem.~- Felséges asszonyom - mondottam végre -, nem
16 56| nyomott meg édesen.~- Felséges asszonyom - mondottam -, ha rám bízod
17 56| a te körödben, felséges asszonyom, úgy érzem magamat, mintha
18 56| ahol parancsolod, felséges asszonyom. Hajnal volt, mikor fölültünk
19 56| még ma sem tudom, felséges asszonyom. Én ott maradtam a csatatéren.~-
20 56| kérdezte aggodalommal.~- Nem, asszonyom, jó hírekkel jött.~- Ereszd
21 56| állt ellen senki?~- Nem, asszonyom. Ki merne nekünk ellenállni?~-
22 56| semmi csata nem volt?~- Nem, asszonyom. Amint Akvileját letörtük,
23 58| királynénál beszélsz?~- Ó, asszonyom - mentegetõdztem -, hogyan
24 58| harcban?~- De láttam ám, asszonyom. A vihar volt õ, emberi
25 60| mégiscsak csöpögött a szeme.~- Asszonyom - vigasztaltam -. hálálkodj
26 60| Különösen a gyöngyeit siratta.~- Asszonyom - csillapítottam -, igaztalan
27 62| elsorvad a sanyarúságban.~- Asszonyom - mosolyodtam el -, amióta
|