Part

 1 4 |     nevetgélnek. Hevernek is a lovon fél könyéken, mint mi a díványon.
 2 4 |       buzogánnyal ütöttek tán reá. A fél keze is hiányzik. Ilyen
 3 7 |          forogna lassan a mellemben.~Fél óráig ültem-e úgy vagy egy
 4 8 |              emberek végigrabolták a fél világot!~A lovasok között
 5 9 |          vezetett.~A nõi lovasok egy fél dió alakú nagy aranyozott
 6 11|             A két lába a kengyelben, fél keze a lónak a sörényébe
 7 11|             a sörényébe ragaszkodva, fél keze a kantárszárat kapva
 8 14|          ajkain öltene formát.~Aztán fél könyökkel a hímzõkeretre
 9 14|         ahogy madárkát simogatunk, s fél térdre ereszkedtem, gyöngéden
10 17|         Atilla irigyelhet téged. Még fél esztendeje van leszolgálni
11 17|        leszolgálni való, legyen az a fél éve a tiéd.~Ez a rabszolga
12 18| szerencsétlen ifjú élt még. Azt alig fél órája szegezhették föl,
13 22|             selyemkabátfélét viselt, fél combig érõt, meggyszínût.
14 27|             ijedten sántikál tovább. Fél mindenkitõl.~Milyen furcsa,
15 28|              akik sátorban laknak, s fél mázsa aranyat zörgetnek
16 31|  lecsillapult. Mellém ült s nézett - fél arccal, jobb szemmel, bal
17 36|               Valamikor az övék volt fél Európa: a Volgától a Keleti-tengerig
18 40|    parancsolta Atilla.~Nem telt bele fél óra, mennydörgéshez hasonló
19 44|         fiatal Szkura, akinek mindig fél fülön a süvege. Táncolt
20 51|         netalán lappangó ellenséget.~Fél óra múlván mégis látom,
21 51|      forróság volt rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam, és vért
22 52|            öntenék az égbõl a vizet.~Fél óra múlván szûnt a zápor,
23 55|         csoma ragadt rád, meghaltál.~Fél teher leesett rólam. Ha
24 56|            õszén?~A kerevetre ült, s fél könyékre támaszkodva nézett.
25 58|              állva kell beszélnem.~A fél lábamat még akkor is sajoltam,
26 58|             Magunk voltunk Emõkével. Fél könyéken nézett reám. A