Part

 1 1 |           a legérdekesebb játékuk.~Tán tíz napja voltam már ott,
 2 2 |       hunnal összebarátkozok - még tán hasznunkra is válik.~Priszkosz
 3 4 |      Valamikor buzogánnyal ütöttek tán reá. A fél keze is hiányzik.
 4 4 |           forradásos képû. A másik tán három, még csúfítatlan.~
 5 5 |      kosarat a fejemre.~- Vigye el tán Nigró - mondja Maksziminosz. -
 6 7 |           kiáltott az egyik hun -, tán elvesztettél valamit?~Mert
 7 7 |           érinthessem.~Nem felelt. Tán azon tûnõdött, hogy mit
 8 14|     bársonnyal, ki aranylánccal. S tán nem is derékon, hanem valamivel
 9 22|       levél a tied.~- Olvasnánk el tán itten - mondotta Csáth. -
10 23|      Lóháton ült, mert a hunok még tán a padlásra is lóháton járnak.~
11 23|           szalmadikó. A sarkon meg tán tíz is egymás felett. A
12 23|      Csokona bátyám? Megbocsátható tán, hogy érdeklõdöm a ház iránt.~-
13 23|               De ennünk csak adnak tán elégségesen?~- Hát... adnak.
14 27|           Persze nem ölték meg, de tán különben se került volna
15 36|           bõrökbõl való köntösüket tán nem is szûcsök varrják:
16 38|        felõlem való szemével.~- Te tán nem tartod nagynak?~- Átillát?
17 38| kereskedelem végett.~- Csak nem ül tán Átilla örökké a Tisza mellett?~-
18 38|            pesztráért nem gondolod tán, hogy a halál piacára viszem
19 50|         gyõztünk, csak megkerestet tán az uram...~- Öcsöd! - kiáltottam
20 50|            De hát csak összeszedik tán a sebeseket!~- Össze. Ahol
21 51|     odaadnám érte az életem felét.~Tán negyedóra múlik el. A hun
22 62|         Megütközve nézett rám. Még tán ma is csóválja a fejét,
23 63|      kígyóztatta a teste körül. De tán az ünnep örömére több zsírt
24 63|       tehenet, szolgát kapok tõle. Tán arra is szólít, hogy mielõtt
25 63|          Vacsar. Csak nem gondolod tán, hogy máma indulunk?~- Atillától