Part

 1 1 |        aki kedvetlenül ébredt.~A szegény trák embernek elhajtották
 2 2 |  tanítgatta is az urakat, de én, szegény Senki Pál, nem kérdezhettem
 3 2 |         a csillagos ég de magos! Szegény födi fûszál harmatos.” Így
 4 2 |     megért egy kis országot. No, szegény Deél, ha ennek a leányába
 5 2 |          s aki miatt meghal az a szegény hun legény. Valami pogácsa­
 6 3 |         valami méltóságos. Ó, te szegény, bolond Deél, az ilyen hölgyeket
 7 6 |          szabadítottál föl, csak szegény ördög az én nevem...~Abbahagytam.
 8 13|        kellemetlen jelenség volt szegény: mint valami szoknyás fiú,
 9 14|       szeme is könnybe lábadt.~- Szegény Rózsa - mondotta -, de hát
10 14|        ocsúdnék -, az én szüleim szegény tengerparti emberek voltak.
11 14|      ilyen aranylábú páva vélem, szegény poros verébbel szóba ereszkedik.~-
12 14|         vinni a tehenet. Az apám szegény, hat kiskorú gyermek van
13 14|     szenvedtél - mondta aztán -, szegény Zéta! De nyugodj meg: Átilla
14 22|        ezt a fiút ne! Ártatlan õ szegény!~S a könnyei végigcsordultak
15 23|          él még.~- Mi az apád?~- Szegény parasztember.~A fejét rázta.~-
16 24|     lóhúst eszik, és elzsebeli a szegény rabnak az erszénykéjét?~-
17 27|          megállt a szemem azon a szegény kis tollas állaton. Rút
18 27|        rajta. Néha szinte sikolt szegény a fájdalomtól.~De hát azért
19 39|     hurcolta a sikoltozó nõt. Az szegény kapkodott, kapaszkodott
20 41|     kezedet!~Tereád van hagyva a szegény! Te légy segítõje az árváknak..., ~
21 53|          kopott öreg angyal volt szegény. Marhaszõrbõl készült fekete
22 53|          püspök el akart temetni szegény, minden halottat. A város
23 53| simogatta, mintha anyám volna.~- Szegény fiú - sajnákolt -, mily
24 60|        köztük, nápolyi avzon. Az szegény vidáman viselte a sorsát.
25 63|     zokogással.~- Jaj már neked, szegény hun nemzet! - kiáltotta