Part

 1 1 |          sõt inkább velük nevettek. Kedves mulatságuk volt, hogy bekenték
 2 1 |        nevet?~Bólogatott:~- Jó, jó, kedves fiam. - Aztán elmosolyodott. -
 3 4 |           gyermek pufók orcájára.~- Kedves! Te kedves!~- Gyere - rántom
 4 4 |        pufók orcájára.~- Kedves! Te kedves!~- Gyere - rántom meg Nigrót -,
 5 8 |              egy koromszín bajuszú, kedves, vidám úr és Promótusz,
 6 9 |             de azért a kis királyfi kedves volt mindenki szemének.~
 7 11|           válnék javára. Hanem a te kedves családodnak is. A császár
 8 13|              Ki vagy te? - kérdezte kedves gyermeki kíváncsisággal.~-
 9 14|           is reszket a lelkem. Mily kedves volt, amint hozzám hajolt!
10 22|          kapitánya, hatalmas úr, és kedves embere a császárnak. Õ mindjárt
11 23| gyermekednek? Mert láttam, hogy két kedves fiacskád vagyon, és hogy
12 25|              bólongtak a szolgák -, kedves egészségedre váljék az éccakai
13 28|            aranyra váltania.~Én hát kedves kutyája lettem. A rabszolgák
14 30|      alázatos írásommal, mert az én kedves szolgám, Zéta, elhagyott
15 31|             ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg
16 50|            És sírva folytatta: - Ó, kedves Juliuszom, kedves egyetlen
17 50|                Ó, kedves Juliuszom, kedves egyetlen fiam! De minek
18 55|            karosszékébe ültetett és kedves fiamnak nevezett. Dzsidzsiát
19 56|           ránézni. De éreztem, hogy kedves bámulatuk vagyok.~Nem szoktam
20 56|  napnyugatról hozta. Királyleány és kedves.~S magához ölelte Ildikót,
21 58|     lovacskán járt akkor. Kezes kis kedves állat volt az. Ott legelészett
22 64|             Nyájas voltál hozzám és kedves, és egyszer én egy rózsát
23 64|          hadak csillagának, Ellákot kedves oroszlánjának, Dengezicset
24 65|   elalusznak, csillagok lehullnak. ~Kedves hû szolgáid körüléd borulnak. ~
25 65|             hogy lenyilazták minden kedves szolgáját? De hát te...~-