Part

 1 3 |          szólítsák meg Atillát.~- Felséges király, minden királyok
 2 3 |     Vigilász ellene volt.~- Elég „felséges fejedelem” - mondotta. -
 3 3 |       császár pecsétes levelét.~- Felséges király, országodnak ura,
 4 3 |   mentségtekre? Feleljetek hát!~- Felséges király - hebegte kék ajkkal
 5 12|          a királyné.~- Ezerfélét, felséges asszonyom - feleltem szinte
 6 14|         az ország már nem gazdag, felséges asszonyom.~- Nyakláncot
 7 14| Nyakláncot viselnek-e?~- Nemigen, felséges asszonyom. Nálunk azt tartják,
 8 14|       láttam, hogy nem értenek.~- Felséges asszonyom - mondottam -,
 9 14|       kezedet ilyen ügyességre?~- Felséges asszonyom - feleltem, mintha
10 14|         már nem vagyok rabszolga, felséges asszonyom. Én az uramat
11 14|       kérdezte a királyné.~- Nem, felséges asszonyom. Nekem tízéves
12 14|          Ez nálunk nem szokatlan, felséges asszonyom - feleltem nyugodtan. -
13 15|       elfogadhatom.~- Mondd meg a felséges asszonynak - rebegtem hálásan -,
14 22|           az arany bûndíj... A te felséges életed díja...~S az arca
15 22|         igazán. Csak a fiamat ne, felséges király!~- Beszélj!~- Edekon
16 35|              Az a vélemény rólad, felséges király uram, megbocsáss:
17 35|          Hát az a vélemény rólad, felséges király uram, hogy boszorkányoktól
18 56|    bennünket!~- Bocsánatot kérek, felséges asszonyom, nincs más ruhám,
19 56|        nem tudtam, hol kezdjem.~- Felséges asszonyom - mondottam végre -,
20 56|   tekintete nyomott meg édesen.~- Felséges asszonyom - mondottam -,
21 56|      unalmas. Mert a te körödben, felséges asszonyom, úgy érzem magamat,
22 56|         kezdem, ahol parancsolod, felséges asszonyom. Hajnal volt,
23 56|              Én még ma sem tudom, felséges asszonyom. Én ott maradtam
24 60|           szólalok meg latinul:~- Felséges uram, értékes kameák vannak
25 60|              Gyõzõdjél meg magad, felséges uram. Íme, csak találomra