Part

 1 8 |          Olykor megállította a lovát egy-egy hun elõtt. Megkínálta a
 2 12|       közbe-közbe beillesztett volna egy-egy kamomillát is. A bejárat
 3 15|            meg Csáthtól és Atillától egy-egy kéderes lovat. A többit
 4 31|               kanásznép között akadt egy-egy nyomorodott kezû vagy harcokra
 5 31|         Sokat aludtam a napokban. Ha egy-egy órát ébren voltam is, megint
 6 39|         Bálán (a többi fõúr a hadnak egy-egy külön raját vezeti). Atillával
 7 39|    hagyogatott nekem a maga ételébõl egy-egy combot, egy-egy halat, sajtot,
 8 39|             ételébõl egy-egy combot, egy-egy halat, sajtot, gyümölcsöt.
 9 41|          mind, amerre vonulunk. Csak egy-egy eb csahint ránk félõn az
10 41|         hegyezett nyilak brummognak. Egy-egy koppanás, valakinek a bõrpajzsa
11 42|         népbõl csak tél-túl látszott egy-egy agg férfi. A házak némák
12 45|          hullámzó tenger. Minden nép egy-egy hullám. A hullámok nyugat
13 49|            maguk hadát, mint Atilla. Egy-egy ezüstös lovascsapat folyóvízként
14 49|             mint a sakktábla kockái, egy-egy üres tér marad mögöttük.
15 49|       lándzsák ropogása, csattogása. Egy-egy ló lerogyik, az ember is
16 50|            csak olykor-olykor szakad egy-egy tiszta kis rés, amelyen
17 59| végiglovagolt a városon. Meg-megállt egy-egy sátornál, ahol nagy volt
18 63|         vigalomban. Meg-megállottunk egy-egy mulató csoportnál. Néztük,
19 64|            fel-felzúgó sírása. Aztán egy-egy kiáltása a papnak a hun
20 64|         dobok döbörögtek, s idõnként egy-egy kiáltás hangzott:~- Átilla!
21 64|            ülnek, s vezeti a lovukat egy-egy csatlós.~A fõurakat is megismerem.~
22 64|           alig sugároz világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs elcsillan
23 64|          világosságot. Egy-egy kard, egy-egy íjcsúcs elcsillan mellettem.
24 65|               A nép künn sokadozott. Egy-egy fáklya körül nagy lovas
25 65|       beszéltek. Kívülrõl behangzott egy-egy kiáltás vagy lantosének.~