1-500 | 501-832
Part
501 42 | bíróval, tanácsosokkal s egyéb méltóságokkal. Atilla
502 42 | lélegzet is elállott bennünk.~S még inkább eldöbbenek, mikor
503 42 | el rajtunk is a munkádat.~S a kapu kinyílt.~A fehér
504 42 | szót mondott Kamocsának, s belovagolt a kapun a kíséretével.~
505 42 | hunoknak. A takarmányfélét is.~S haladtunk tovább.~A had
506 42 | asszonyok hátán gyermekek, s a nagyobb gyermekeken batyuk,
507 42 | igyekeznek, mint mindenhol. S leginkább a leánynépet rejtegetik.~
508 42 | anyám!~- Jaj, édes kicsim!~S hogy vissza-visszapillant,
509 42 | Könnyes arcán sápadt rémület. S néz, mint az õrült.~Atilla
510 42 | vont elõ a tarsolyából, s pénzt olvasott belé, aranyakat.
511 42 | gránátkövek piroslottak, s föltolható arcrostélya volt.
512 42 | darab posztóval vagy bõrrel, s egy vagy két toll kell reá,
513 42 | aludt. Elmentem vízért, s innia adtam.~- Köszönöm -
514 42 | könyvem; neked hagyom. - S a kezét nyújtotta.~Megigazítottam
515 42 | hogy az arcába lássak, s hozzáhajoltam.~- Csege -
516 43 | gyülekezõ hadakat fedezze, s hogy a római had fölvonulása
517 43 | megrohanta a gepidákat, s áttörte a vonalukat kelet
518 43 | nekünk babona a ti hitetek.~S hogy így három ujjával gesztikulálva
519 44 | messze el lehetett látni. S hallgattam az öreg vitézek
520 44 | alánokat állítja a római.~S valóban látszott a seregek
521 44 | védelmében lesz dolga? Ki tudja? S csakugyan dereka-e? Hol
522 44 | testõr.~Rám pillantott, s meglátta a fejemen Csegének
523 44 | rostélygombról a tollat, s ordítok latinul. Ha meg
524 44 | Huj! huj! a kutyafáját!~S én dolgozok majd legserényebben.
525 44 | a gót tisztek kiáltását.~S megindultak a gótok. Hosszú
526 44 | Milit, Nuta, Roiksz, Szavil s a fiatal Szkura, akinek
527 44 | fegyvere a leggonoszabb.~S így harcolhatnak majd egymással
528 44 | és kürtösök hallgassanak, s mindenki korán térjen pihenõre.~ ~
529 45 | csak a szakállát simogatta, s olykor aggódva nézett Atillára.
530 45 | Atilla untalan azt nézegette, s evés közben is rendelkezett,
531 45 | Közbe-közbe kémek érkeztek s elõõrségi jelentések. Odaát
532 45 | világtipró hatalmas népedet, s városom lakói nyugodtan
533 45 | a hangja ünnepi volt, és s beszéde magasztos, mint
534 45 | óvilág népe eljött ellened, s talán már holnap kihúzod
535 45 | gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára
536 45 | után lásd az újraéledést, s ahogy az Isten a te kezeddel
537 45 | kiáltották a gót vezérek.~S ittak Atilla egészségére.~
538 45 | Bolygunk és küzdünk itt, s nem tudjuk, miért. De van,
539 45 | õ egészségére köszönti, s fölkelt.~ ~
540 46 | lombos-leveles nyírfát ásnak le, s annak a tövéhez bunkózzák
541 46 | máglya ugyan föllángol, s megvilágítja a körülötte
542 46 | mint valami ember elõtt, s egyszer csak tõre villan:
543 46 | a nyírfába vert fogakon, s a lombok között megáll.
544 46 | a fán kelet felé fordul, s a magasba kiált:~- Teremtönk!
545 46 | lángokban jobbról bal felé, s közben érthetetlen igéket
546 46 | a parázsba a két követ, s mindenikre lapockacsontokat
547 46 | Káma a tûz felé fordul, s magasra tartja a kardokat,
548 46 | elveszi a kardokat Kámától, s két nyilat nyom a kezébe.~
549 46 | kezébe. Tartja a tûz fölé. S énekel:~- Isten urunk, adj
550 46 | ugatnak a messzeségben, s a máglya tüze ropog itt
551 46 | fordítja, karjait széttárja, s megindul a kör tisztáján,
552 46 | Íme, már meg is lassul, s erõtlen lábbal kereng. A
553 46 | embert fölfogják ketten, s elviszik. Gondolom: valami
554 46 | lép a szõnyeg közepére, s fehér posztón különféle
555 46 | vasfogókkal a két izzó követ, s ráhelyezték egy halom parázsra
556 46 | megfeketült csontot a kerek kõrõl, s a fáklya felé tartotta.
557 46 | Érthetõ - felelte a fõpap.~S Atillához fordult:~- Az
558 47 | Meggyújtottam egy fáklyát, s elindultam az uram elõtt.
559 47 | mikor a sátorunkhoz értek, s a fõvezér fölült a lovára,
560 47 | jelek kedvezõk volnának.~- S ha õk kezdik? - kérdezte
561 47 | a pataknál, ahol nádas.~S a két testvér kezet fogott.~
562 47 | le.~Belenyúlt a ládába, s két kis bõrtömlõt vett ki
563 47 | a kapcsokon függõ ágyba, s legottan elaludt.~A lovak
564 47 | borított somfa buzogány s a puzdra, amely tömve volt
565 47 | hogy rajtuk a zabos turba?~S õ is ledõlt a sátor oldalába.~
566 48 | tengerillatos csendes nyári éj ölén, s nem hallgatnám az alvó pokol
567 48 | a sátor fogas oszlopára, s az ellenséget szemléltem.
568 48 | volna a száraz, napos idõt. S jobb reggel, míg meleg nincsen.
569 48 | reggel, míg meleg nincsen. S mindig jobb ma, mint holnap.~
570 49 | megjelenik a királyi sátor ormán, s belefúj a nagy fehér elefántcsont
571 49 | három iszonyú üvöltést. S ha csend volna, hallatszana,
572 49 | áll szinte befagyottan, s az a gondolat: a halálodba
573 49 | kard, balomon a puzdra, s benne valami száz szál félöles
574 49 | Csillogó ezüst mellvért, s valamennyinek két kard csörög
575 49 | röptet el a sorok elõtt, s a mezõre kiindulva megfordul,
576 49 | dördül vissza a sereg.~S Atilla továbbrepül.~Késõbb
577 49 | csak a zúgást halljuk, s a lándzsák fölemelését látjuk.~
578 49 | megértették Atilla mozdulatát, s az õ lelke áttüzel mindenki
579 49 | aligha akartak ma harcolni, s éppen délután, amikor a
580 49 | nagy sokaság a vízigót, s a seregek elõtt föl-alá
581 49 | szemben a mi gepidáinkkal s festett arcú, állatbõrös,
582 49 | Atilla fölemelkedik a lován, s visszatekint. Indulót villant
583 49 | száguld a csapatvezérek után.~S egymás nyomában szakadoznak
584 49 | szakadoznak elõ a csapatok, s mint a sakktábla kockái,
585 49 | íját:~- Hajrá, Isten uram!~S burr! megindulunk.~Mi indulunk-e
586 49 | térdemmel a fakót, hátrahajolok, s fellövöm a nyilamat a magasba.~
587 49 | Ahol rántja vissza a lovát, s az arcához kap. Mellettünk
588 49 | Kirázza a könnyet a szemébõl, s odaordít Ladónak:~- Fokost!~
589 49 | odaordít Ladónak:~- Fokost!~S fokost ragad. Az alán oly
590 49 | lovasság hullámzik elõ. S reánk!~A két lovassereg
591 49 | ragadja át tõlünk a harcot, s mi lihegve állunk új hadirendbe.~
592 49 | segítségünkre érkezett, s oldalba fogta a frankokat.~
593 49 | mikor én harcolok elöl?”~S elrohan elõttünk dörgõ nagy
594 49 | lennie, amerre Atilla vezet.~S csakhamar ott vagyunk mi
595 49 | véres-ádáz viaskodásban. S mintha látnám köztük Atilla
596 49 | már döglovakat ugrik át, s halottakra tapos. A huj-huj!
597 49 | más lovasok csapnak össze, s néhány perc múlván ott,
598 49 | koponyája recsegve szakad be, s az ember leomlik.~- Ki látta?~
599 49 | rikoltozzák a zoltánok.~S ahogy egy nagyszájú zoltán
600 49 | verekedik be a frank seregbe, s eltolja õket elõlünk. Akkora
601 49 | hátramarad egynéhány véres vitéz, s a lova orrát a táborunk
602 49 | lefordul útközben a lováról, s a ló a földön vonszolja
603 49 | apátok gyilkos keservit!...~S hogy a tér egy felénk hátráló
604 49 | szabad térbe a paripája, s leveti.~- Mestervágás volt,
605 49 | ifjakat. Neki is véres az arca s melle. Meg nem ismerném,
606 49 | értik a jelet: megfordulnak, s visszafelé röpülnek egy
607 49 | közben hátrakaptunk az íjért, s felvonjuk. Az új kürtjelre
608 49 | kürtjelre megfordulunk, s rájuk zúdítjuk a nyilainkat.~
609 49 | roppan oldalról. Üvölt, s dárdáját rázza:~- Haj-rá!~
610 49 | Haj-rá!~Elnyom onnan, s hátraszorít. Utána másik,
611 49 | szorulok a Badaló-haddal, s a szemem elõtt vörös tûzkarikák
612 49 | ló azonban annyi itten, s úgy össze van szorulva,
613 49 | Annak a sörényébe kapok s fel!~- Kerítsd!~Meddig tartott
614 49 | mígnem az utolsó is lehull, s a hunok összeszorult gyûrûje
615 49 | levegõt liszt felhõzi be, s a lisztfelhõben a szekerek
616 49 | csak elrohanunk mellettük, s ismét egy gabalyodásban
617 49 | meg-megsiklott már a lovunk lába s a holttestekre, amelyek
618 49 | elsötétült elõttem a világ, s leszédültem a lóról. A halottak
619 50 | olyanok, mint mikor esünk, s a kezünk elõremozdul, vagy
620 50 | feje között szabadon volt, s így mintha csak angyal bújtatott
621 50 | visszahívót a távolban. S ha a hun kürt az ellenséges
622 50 | a két ellenséges csapat, s meg-megújul közelemben a
623 50 | fegyvercsörgés hangzott s a tábori ebek ugatása. De
624 50 | torkomból:~- Erre! Erre!~S mindjárt rá megijedtem.
625 50 | Adj vizet, ha van istened!~S hallottam a kardja hüvelyének
626 50 | keresnél? A patak messze van, s már estefelé annyira megáradt,
627 50 | egyik lónak a nyergébe, s nagy nehezen föl bírtam
628 50 | is rátapintok a térdemen, s arra végignyilall rajtam
629 50 | folytatódik.~De bágyadt voltam, s forróság is nehezített.
630 50 | sánta kis fekete tyúkom. S láttam is, láttam, ahogy
631 50 | szárnyával is segítene magán. S megáll elõttem:~- Káá-ká...~-
632 50 | Víz kell? Nekem sincs.~S föl akartam kelni, de megint
633 50 | vonalban igen sok fáklya ég, s mozog föl s alá.~A fáklyák
634 50 | sok fáklya ég, s mozog föl s alá.~A fáklyák fényénél
635 50 | Összeszorítottam szememet, fogamat, s kirántottam.~ ~
636 51 | fejemrõl.~A fejem is fáj. S a torkom, gyomrom, mintha
637 51 | fordítható.~Két ló között ülök, s körülöttem frankok, hunok
638 51 | halott fekszik egymásan, s egy ötödik, mint valami
639 51 | valami díványon ül rajtuk, s mintha mellére hajló fejjel
640 51 | nélkül, hanyatt a ló mellett, s görcsösen szorítja most
641 51 | rajta. Csupa döglött ló, s a lovak közt ember emberen
642 51 | szekerek várfalformán körítik, s elõttük lovas õrök állnak
643 51 | száguldoznak. Olykor megállnak, s a messzeséget vizsgálják
644 51 | mintha megvesztek volna!~S idõnként hallom a kiáltásukat:~-
645 51 | kiáltásukat:~- Megszöktek!~S egyre több és több a halottakon
646 51 | süvegek emelkednek föl, s kiáltozás kezdõdik:~- Ide!
647 51 | fõúr megállítja a lovát, s bámul rám, vagy hogy a halottak
648 51 | római a hátunkba kerül.~S továbbhalad.~Egy másik lovas
649 51 | Teodorik - feleli Szirtos.~S a ló a halottakat kerülgetve
650 51 | halottakon való kincseket s fegyvereket. Más csoportok
651 51 | elfáradt az integetésben, s az örökkévalóság órája is
652 51 | nyerget, lófejet, süveget, s azt mondták, tûrjünk, míg
653 51 | a legyek ellen harcolva. S rettegve, hogy egyszer csak
654 51 | csak fölkerekedik a tábor, s elhagynak bennünket, a -
655 52 | összeszedték a sebesülteket, s elhordták a táborba.~Láttam,
656 52 | lángokból fölszálltak a lelkek, s magukkal vitték szolgáikul
657 52 | a távoli tábor morajlása s a kerengõ hollók károgása.~
658 52 | Mikor leszállt az este, s elõtündököltek az égen a
659 52 | elõttem alig tízlépésnyire, s én itt gebedezek a szomjúságtól?~
660 52 | gebedezek a szomjúságtól?~S akkor valami mégis történt
661 52 | hogy a ló kidõlhet alattam, s akkor elvész a borom is.~
662 52 | fogammal téptem ki a dugót, s ittam. Ittam mohón, végtelen
663 52 | megittam az utolsó cseppig.~S nyomban elaludtam.~Meddig
664 52 | óra múlván szûnt a zápor, s a nap kisütött. A lábamat
665 52 | hogy a patak megáradt, s annak a vize terjedez. Már
666 52 | derekamat rátámaszthatom. S látom a rohanó árvizet,
667 52 | utaznak a habos, veres vízben. S bukdácsolnak, integetnek,
668 52 | egyszerre, eloltja a forgókat, s új halottak kerengenek,
669 52 | lebeg felém. A híd rövid, s a karfája kérges fából való.
670 52 | lebegek a hûs hullámokban, s utazok a híddal, a halottakkal.
671 53 | mellemet, belém is bújt - s mégis itt vagyok.~De azt
672 53 | bennem a pestisnek a mérgét, s így maradtam élve. Tûnõdjenek
673 53 | elámult, mikor hozzá vittek, s mondták, hogy szolgájának
674 53 | ment, hanem a lelkembe, s a hús, az már a számban
675 53 | bort ittam rá egy pohárral, s éreztem, hogy elértem az
676 53 | ülök mellette a menyegzõkön s más ünnepeken is.~- Isten
677 53 | nem bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül nézett
678 53 | öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden
679 53 | minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk,
680 53 | ékesség, csak Jézus, Mária s Szent Pál képe. (Azok is
681 53 | tanítottunk. Én a legidõsebbeket, s különösen azokat, akik papságra
682 53 | nyelvet tanítottam nekik, s a biblia volt a tankönyvem.~
683 53 | szobájába, a nagy kandalló elé, s beszélgettünk.~Néha vendége
684 53 | novíciusok is el voltak foglalva, s az öreg tisztogatta a répát,
685 53 | illatos világosságában, s utána zsoltárokat énekeltünk.
686 53 | fölkelhettem az ágyból, s az erõm lassan tért vissza.
687 53 | üljek lóra rossz térddel? S ha jó volna is a térdem,
688 53 | farkaskongresszus volna, s a világ minden farkasa odagyûlt
689 53 | bizonyára férjhez megy, s mikorra hazajutnál innen,
690 54 | Atilla elõl menekültek, s nem mertek hazatérni. A
691 54 | generális bûnfeloldozást, s onnan temettünk minden második
692 54 | azután majd elkótyavetyéljük, s az a pénz is a szegényeké
693 55 | jókor reggel útnak eredtem, s estefelé már elém tündököltek
694 55 | leveregettem a ruhámról.~S belovagoltam.~Micsoda csöndes,
695 55 | házba:~- Zéta jött meg!~S úgy repes, mintha fia volnék.~
696 55 | gyerek is örömmel fut hozzám, s én engedelmet kérek, hogy
697 55 | meghaltál, agyoncsapta, s elégettük, hogy a másvilágon
698 56 | volt mindig fehér ruhám, s illatszert is mindig szereztem,
699 56 | akkor mélyen meghajoltam, s féltérdemre ereszkedve vártam
700 56 | õszén?~A kerevetre ült, s fél könyékre támaszkodva
701 56 | idegen leány a lábához ült, s hidegen vizsgált végig.
702 56 | hímzett párnát tett maga alá, s háttal a királyné kerevetének
703 56 | ismét láthattam Emõkét, s éreztem, hogy a szeme rajtam
704 56 | fölültünk a város szélén, s a fõpap megáldott bennünket.
705 56 | lehet, hogy én könnyeztem, s azért láttam mindenkit könnyezõnek.~
706 56 | ember áll a sziklák között. S mikor a király odaér, fölemeli
707 56 | Királyleány és kedves.~S magához ölelte Ildikót,
708 56 | visszafojtva hallgattak, s minden nõ szeme ragyogott.
709 56 | Hívjátok a tiszttartót. - S megkönnyebbülten lélegzett: -
710 56 | lepetten lépett a szobába, s térden nyújtotta Atilla
711 56 | bólogatott:~- Érted: szep fagy.~S nevettek.~ ~
712 57 | kivasalt szoknyái lógtak, s keményítõillattal telítették
713 57 | mondotta aggodalmasan.~S állt az ajtó mellett, ujját
714 57 | emberek nem tudják, mit érzel, s balra magyarázhatnák. Ez
715 58 | legelészett mindig a ház körül, s akárki szólította, hozzáfutott.
716 58 | vagy mögötte harcoltam én.~S míg Csáthnak a tetteit beszéltem,
717 58 | térdem Katalaun síkját.~S azon este mind csak Csáthról
718 58 | pislogott a kancsó mellett, s emelgette bokros õsz szemöldökét.~-
719 59 | szekér fenyõgallyat hoztak, s fölékesítették a sátorokat
720 59 | bús kép. Fiatal emberek, s fiatal nõk, asszony és leány
721 59 | vegyesen. Mind barna, alacsony, s mind rongyos, mind szomorú.
722 59 | lengették. A nõk fátyolukat. S örömkiáltozás vegyült a
723 59 | a család mögött járjak. S arra az alkalomra föl kellett
724 59 | mindenütt fáklya égett, s a nép a sátorok elõtt nagy
725 59 | szorított az öregekkel, s a nép viharos áldásolása
726 59 | sor: szekerek és szekerek. S még másnapra is maradt.~
727 59 | harcoltál a katatauni síkon, s egypár nap múlván meg is
728 60 | sorban a fõutcán, a téren s a király udvarán. Az írószoba
729 60 | Többnyire szõnyegek voltak s különféle kelmék.~Azokat
730 60 | felrónunk. Hetekig tartó munka s unalmas - már ugyanis annak,
731 60 | csak föl kellett írnunk s meg kellett számoznunk a
732 60 | kellett számoznunk a tárgyat, s utána jegyeznünk az értékét.
733 60 | templomi kazulák, gyöngyök s egyéb ékszerek. A közönséges
734 60 | ötvenével egy szolidusra.~S belemarkolok a kameákba,
735 60 | belemarkolok a kameákba, s tartom a király elé:~- Gyõzõdjél
736 60 | találomra markoltam bele, s itt van egy Vénusz-kép,
737 60 | habja is ki van faragva. S a gyönyörû testen csak éppen
738 60 | mellett addig Csáthéknál, s tûnõdtem: szólhatok-e Emõkével?~
739 60 | hárman voltunk a szobában, s olykor Dzsidzsia.~Megszólítottam
740 60 | volt. Örökké könnyezett, s épp ezért nem lehetett tudni,
741 60 | Dzsidzsia tudott vele beszélni, s tolmácsolta a házban az
742 60 | megint fordul az idõ kereke, s a hunok kezébõl más nép
743 60 | csak a tollam percegett.~S a csendben megszólal Emõke
744 60 | Beszélt? Mit beszéltetek?~S az arca megélénkült. A szeme
745 60 | kifelejtett valamit a levélbõl, s másnap este ismét át kellett
746 60 | mintha õk volnának a rabok, s én a szabad, úgy viselkedtek.
747 60 | hozzám képest tökkolop, s hogy páválkodik a hun mágnások
748 60 | már a patríciusnénak is -, s olyankor magammal vittem
749 61 | az asztalt elbontották, s addig a terem túlsó felén
750 61 | boldogan nyílik Atillára, s Atilla szeme is visszamosolyog
751 62 | Marciánusznak a palotájában, s vele hordatom magam elé
752 62 | egy-két aranyat ne keresnék, s hogy a társaim nagyszép
753 62 | Dicsértem a táncát, a ruháját, s közben megírtam a levelet
754 62 | Pecsétet csöppentettem rá, s a patríciusasszony lenyomtatta
755 62 | nézhet, aki vérpadon térdel, s utoljára néz fel, hogy a
756 62 | pillanatban lehajtsa a fejét, s várja, hogy a hóhér pallosa
757 62 | visszatért. Emõke fölkelt, s bement a másik szobába búcsútlanul.~
758 62 | lógó fejjel ballagtam haza, s mind éjten át Emõke szava
759 63 | értesítés, hogy megindultak, s hogy az Al-Duna mellett
760 63 | Márványpalota illik a világ urának, s tengerparti város a hatalmas
761 63 | talán már másnap indul, s magával viszi az új asszonyt
762 63 | odagyûlt Atilla palotája elé, s látni kívánta a királyt.~
763 63 | csoportban Csáthék cselédségét s köztük Dzsidzsiát. A leány
764 63 | láng belekapott a hajába, s a táncnak a hunok nagy derültségére
765 63 | másfelé! - kiáltotta Uzura.~S karon kapta Rába asszonyt.
766 63 | akkor.~- Nem - felelte.~S boldogan nézett reám.~-
767 63 | beléphessenek a terembe.~S az udvaron tehenek bõgtek,
768 63 | folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt négy álmos testõr.
769 63 | mind éjten át ott õrködött, s tisztségéhez illõen elsõ
770 63 | király minden ajándékát s ráadásul a fejemet is odaadom
771 63 | nekem adja minden aranyát, s ráadásul a napot, a holdat,
772 63 | fogott egynéhány úrral, s ivott Kamocsának a csutorá
773 63 | testõröknek:~- A fõvezért... - S fuldoklik, rázza a kezét: -
774 63 | Rázom..., nem felel...~S az ember a falnak dõlve
775 63 | kiálthatta Lázárt a sír elõtt.~S lerogyik az ágy mellett
776 63 | ordítja az öreg Barcza.~S megragadják Ildikót a hajánál,
777 63 | sikoltva taszítja el a kezét s a tenyerébe rejtekezik.
778 63 | a palota minden ajtaján, s a levegõt zúgás és morajlás
779 63 | hogy megölték Atillát, s hogy megint a görög udvar
780 63 | negyedóra múlván kijöttek, s azt mondták, hogy seb nincs
781 63 | ismétli ezt a palota elõtt, s a népnek bús morajlása rá
782 63 | beledöfi. Jajgat. A földre ül s eldõl.~- Vége itt mindennek!
783 64 | mögött fekete lovat áldoztak, s a világtalan Káma megkérdezte
784 64 | Mert vándornemzet a hun, s lehet, hogy valamelyik király
785 64 | valamelyik király fölkerekedik, s más országba viszi a népét,
786 64 | egy erõs népfaj áll elõ, s akkor az aranykoporsót kifordítják
787 64 | állok a virrasztók között, s hallgatom fásultan, butultan
788 64 | illatvize szaglott rajta, s ez szinte felbõszített.~-
789 64 | és bizonyára okosabb is.~S otthagytam.~Délben rovást
790 64 | ruhába vagytok öltözve. S úgy maradtok, míg csak a
791 64 | Várj, míg ide nem jövök. - S fölemelte az ujját. Még
792 64 | Leszakította a fátyolát, s a földre dobta. Kivonta
793 64 | Kivonta a tût a hajából, s a sarokba dobta. A haja
794 64 | levetettem a zsákruhát, s a karomon tartottam, de
795 64 | Azokat is letépte és eldobta.~S kilibbent, mint az árnyék.~
796 64 | megzendült a gyászének, s belévegyült a nép fel-felzúgó
797 64 | helyet a szertartásnál, s benne a nemzeti érzés fellázadt:
798 64 | Összeszedtem a fátyol foszlányait, s a ládámba rejtettem. Odatettem
799 64 | feje meztelenre borotvált, s véresre hasogatott. A többi
800 64 | koporsó fejénél állott, s egyre az égre nézett. A
801 64 | szerettek volna, mint engemet, s én mégis elhagyom az én
802 64 | rám íjat, amikor aludtam, ~s fejemet szép mátkám szívére
803 64 | vezérek kerültek sorra, s a fõméltóságok, a szövetséges
804 64 | az egyetértést ajánlotta. S a búcsúzó így végzõdött:~
805 64 | leomlásunk!~Elcsuklott, s küzdött a sírással, mígnem
806 64 | koporsót a gyászszekérre, s a tizenkét fekete ló megindult
807 64 | zenészek egy bandává alakultan. S valami velõkbe ható bús
808 64 | követte. Gyalog a királynék s Atilla fiai, a fõurak, a
809 64 | összehasogatottan fityegett le róluk, s az arcukat nem lehetett
810 64 | Idõnként dobok döbörögtek, s idõnként egy-egy kiáltás
811 64 | Gondoltam: odafurakodok, s megkeresem Emõkét. A közelében
812 64 | est egy óra múlva leszáll, s mindenki fáklyát viszen.
813 64 | temetési menet elõrehaladt, s én már csak a nép közé jutottam.
814 64 | Eközben leszállt a nap, s bíbor-arannyal borította
815 64 | a fa egyik kiálló ágára, s onnan néztem a menet továbbvonulását.~
816 64 | fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik medrét üresen.
817 64 | Eközben lemerült a nap, s a fáklyák világa mind jobban
818 64 | menet elfogyott alólam, s összefolyt a Tisza partján.
819 64 | A fáklyák fölröpültek, s nagy ívet írva aludtak el:
820 64 | mindenki beledobta a Tiszába.~S a nép megindult némán visszafelé.~
821 64 | kellett térnem a fához, s ott várakoznom, mert a sok
822 64 | lovát leszúrták a sírnál, s a koporsó mellé fektették.~
823 64 | vissza: a nõk lóháton ülnek, s vezeti a lovukat egy-egy
824 64 | fõurakat is megismerem.~S hallok erõsebb hangokat,
825 64 | lehet!~- Ott a fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb.
826 64 | mindenkinek, aki gyalog jön, s egyez valamennyire Emõkével.~
827 64 | koszorúk és fáklyák közé, s Emõke a királynékhoz csatlakozott.~ ~
828 65 | szemét, mint a kísértetlátó, s ahogy így rám mered, én
829 65 | Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek a nép közé.~Álmod
830 65 | sárgán hullámzó vízre.~~S amint ott révedezek, egy
831 65 | Menekülj! Ebbõl a pokolból!...~S ahogy ezt mondta, nézett
832 65 | mellettem lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban
1-500 | 501-832 |