Part

 1 2 |            Csak fejedelemnek mondta Atillát.~Nagy szuszú, borzas bagoly
 2 2 |          meg már királynak mondotta Atillát. Furcsálltam. Késõbb értettem
 3 3 |    tanakodnak, hogyan szólítsák meg Atillát.~- Felséges király, minden
 4 8 |              Õ már királynak mondta Atillát.~Minden szavát megértettem.
 5 9 |             a pillanatban szerettem Atillát, a hun népet, a lószagot,
 6 9 |           Néztük, hogyan kísérik be Atillát a nõk és testõrök a zászlókkal
 7 12|           többi.~Mi történik itten?~Atillát látom: ott ül a rézsasos
 8 28|        ismerik, hát nem is keresik. Atillát maguk vállalják feljebb­
 9 35|             tájékozatlanul. Azonban Atillát nem szabad várakoztatnom.~-
10 35|          fejét a levegõben.~Én csak Atillát néztem. Az õ arcán ismét
11 39|                                  39~Atillát az úton mindig magam elõtt
12 40|             mindig a pompa környezi Atillát, különösen mikor népek hódolatát
13 49|       karvaly ragyog. Vacsar viszi.~Atillát a fõtisztek és testõrök
14 60|           szóltam. Megszoktam, hogy Atillát istenítik. Ma király, holnap
15 62|          Alsó-Dunára, és várják meg Atillát; a tavaszon Konstantinápolynak
16 63|           az Al-Duna mellett várják Atillát.~Talán még nagyobb népsokaság
17 63|             beszélte, hogy megölték Atillát, s hogy megint a görög udvar
18 64|           hogy miképpen temessék el Atillát.~- Tegyétek õt hármas koporsóba -
19 64| tanácskoztak, hogy hova temessék el Atillát? Mert vándornemzet a hun,
20 64|       készen volt a hármas koporsó. Atillát még egyszer fölemelték,
21 64|            egyenként búcsúztatta el Atillát a többi fiaitól is. Aladárt
22 64|           láthatom, hogyan helyezik Atillát a sírba.~Fölhágtam a fa
23 64|         csillaga is, hogy elkísérje Atillát a sírjába.~A menet elfogyott
24 65|  eszmélkedek a Tisza partján, ahova Atillát eltemették. Ülök és bámulok