Part

 1 7 |           tavaszi zöld világot. A Tisza fölött gólyák kanyarogtak.
 2 7 |     Valami egy óra múlva megint a Tisza vize csillant elõ. Az út
 3 7 |        elveszett a kövér fûben. A Tisza végtelen kígyóként kanyarog
 4 8 |         Késõbb tudtam meg, hogy a Tisza folyik ottan.~A fõvezért
 5 36|       nagy nyüzsgés volt az ott a Tisza körül!~És ez a rengeteg
 6 38|        nem ül tán Átilla örökké a Tisza mellett?~- Sõt éppen. Nem
 7 38| szekerekre rakatja, s elhozatja a Tisza mellé.~- Nem értem.~- A
 8 38|        legelõ egyvégtében, mint a Tisza s a Duna körül.~Hargita
 9 46|  napkelettõl elhoztál bennünket a Tisza rónáira, Tisza rónáiról
10 46|        bennünket a Tisza rónáira, Tisza rónáiról a nyugoti népek
11 49|       balra tõlünk. Mint az áradó Tisza, ömlik csillogón a mi felsõ
12 56|    kisasszonyom.~- Ugyan hol?~- A Tisza partján, kisasszonyom. Ott
13 64|         égi sugallat szerint:~- A Tisza tele van apró szigettel.
14 64|  Tisza-ágat, ahol gyûrût folyik a Tisza egy kis sziget körül. Estére
15 64|           levisszük a szekérrõl a Tisza fenekére, az én kürtöm szavára
16 64|            Isten veled szép föld: Tisza, Maros tája, ~legvitézebb
17 64|    tizenkét fekete ló megindult a Tisza felé.~Elöl vezették Villámot,
18 64|          túl voltunk a városon. A Tisza sárga vize hullámzott elõttünk.~
19 64|       fáról láttam a szigetet s a Tisza egyik medrét üresen. A másikból
20 64|  elfogyott alólam, s összefolyt a Tisza partján. A távolból hallottam
21 65|    jobbját terjengetve folytatja:~Tisza árja indul lassú zuhogással. ~
22 65|  világosságában ott eszmélkedek a Tisza partján, ahova Atillát eltemették.
23 65|            átnyilazott szívvel, a Tisza fenekén. Most látom csak