Part

 1 1 |          Maksziminosz úr magához intett, és bevitt a kertjébe.~Három
 2 1 |         ide a vörös bõrzacskót - intett bágyadtan. - Tégy még hozzá
 3 3 |         Rám se nézett. A lováért intett. Felfordult reá, s elügetett
 4 3 | ragyogott az arca.~- Siessünk! - intett a gazdám.~S fölkepesztetett
 5 8 |   bennünket, s hozzánk lovagolt. Intett, hogy ne szálljunk le. Mert
 6 9 |           A kis Csaba mosolyogva intett mindenfelé a süvegével.~
 7 9 |    emelte a kezét, és üdvözletet intett nekik.~De akkor is szimpla
 8 9 |         az aggodalmamat, magához intett:~- Egy óra múlva hozz föl
 9 15|     elfogadhatom-e az ajándékot. Intett a szemével, hogy elfogadhatom.~-
10 21|          a barbárok, hanem ti.~S intett a testõröknek, hogy induljanak.~
11 21|      Eszlász lóra ült, s neki is intett, hogy hasonlóképpen cselekedjék,
12 22|        fiadba mélyednek.~Székért intett. Odavitték. Beleült. És
13 22|  Atillának.~Atilla nem vette el. Intett Csáthnak:~- A levél a tied.~-
14 23|   Megpillogta a szavaimat, aztán intett, hogy az erszényemet fölvehetem.
15 25|         rajta, se kengyel. Csáth intett, hogy üljek fel. S megindult.
16 30|         voltam.~- Maradj te is - intett vissza a fejével a gazdám -,
17 35|         hullámai. Akkor a gazdám intett, hogy lépjek elõbbre.~Fölkelt,
18 35|    szerencsémnek. Azonban Atilla intett, hogy elmehetek.~A gazdám
19 38|         Megcsaptam a lovamat, de intett, hogy maradjak. S megvárt
20 38|          s a Duna körül.~Hargita intett neki, egy ötvenéves hun
21 42| tolmácsolta a beszédüket.~Atilla intett a kincstartójának, Upornak.
22 45|         Isten akarja ezt.~Atilla intett Oresztésznek:~- Tolmácsold
23 61|      dalt játszott.~Atilla aztán intett a zenészeknek.~Mindig õ