Part

 1 1 |         apámnak panaszkodnék -, igen megvertek. És különösen
 2 1 |          felelt Maksziminosz. - Igen lekötelezel, ha értéktelen
 3 1 | gazdámtól. A lefolyt nyolc éven igen összeszoktunk. A gazdám
 4 3 |        a lovára. A hun gyerekek igen nevették.~Futottunk.~Rusztikiosz
 5 6 |     uram - feleltem végre -, én igen szerencsétlen vagyok.~-
 6 7 |         volt - mentegetõztem -, igen nagy volt ott a sár...~-
 7 11|         mosolygó arcú ember, de igen értelmes arc.~- Hol? Hát
 8 11|        arc.~- Hol? Hát ha olyan igen fontos az ügy, akár mindjárt
 9 14|      Hozzám jött.~- A királynét igen fölizgatta a beszéded -
10 17|        mondhatom meg, miért, de igen kérlek: ne vádolj engem
11 22|       nem hozunk semmit?~- Vagy igen - felelte sötéten Atilla -,
12 27|        kiáltotta Zuzura -, mert igen szépen köszön! Holnap már
13 28| cselédjét.~Látszott rajta, hogy igen alkalmas csatlósnak tekint,
14 28|          Száraz hidegben nem is igen fáztam, de mikor hó esett,
15 32|         mi bajom, Dzsidzsia, de igen szomjazok. Tégy a vizembe
16 37|           Jó jel - mondották -, igen jó jel, ha napfényben indulunk.~
17 41|     szállnak föl. A válaszfelhõ igen csekély. De hát a falak!...~
18 50|         térdemhez, és akkor már igen óvatosan. Sok szisszel-jajjal
19 50|     tõlem nagy, hosszú vonalban igen sok fáklya ég, s mozog föl
20 53|       Az õ jelenvoltában nem is igen bocsátkoztam teologizálásba.
21 57|          mint másnak a keze, és igen ügyes fiú volt: az új pajzsomra
22 57|          az is sajnált?~- Az is igen.~- Hogyan? Mit mondott?~-
23 62|         baja a kisasszonyodnak: igen szomorú.~- Az, ami nekem -