Part

 1 4 |       megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb: minden sátorunkat
 2 9 |      urak háta mögül.~A nyüzsgés egyre elevenebb. Délfelé a lovasok
 3 17|       Csáth úrnak.~Uram, az úton egyre azon gondolkodok, milyen
 4 27|     azonban elmúlt az ijedtsége: egyre közelebb bátorkodott.~Már
 5 32|        és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok,
 6 33|       más-más ütközõk között. De egyre világosabb az értelmünk,
 7 40|         amelyet Atilla hada nyom egyre jobban nyugat felé?~A római
 8 42|          az utánuk özönlõ hadnak egyre kiáltozták:~- Ne bántsátok
 9 42|    görcsösen horgolódtak a fûbe. Egyre nehezebben lélegzett...
10 46|       menekülni. A dob döbörgése egyre szilajabb. A futás egyre
11 46|         egyre szilajabb. A futás egyre lihegõbb. Már a haja is
12 49|  elfoglalva. Kiáltások hangzanak egyre sûrûbben, végre viharosan.
13 49|   késként áll a torkomban. Csáth egyre köpköd és káromkodik. De
14 49|          még a fején a süveg. Én egyre hátrább és hátrább szorulok
15 50|          Szomjazom.~A csatatéren egyre erõsebb hangon hallatszik
16 50|     édesanyját.~A római táborból egyre az az egyhangú csörömpölés
17 51|     kiáltásukat:~- Megszöktek!~S egyre több és több a halottakon
18 52|       dárdák, szénacsomók.~A víz egyre nõ. Már a derekam alá is
19 52|      meghaljak!~A halottak pedig egyre utaznak elõttem. Egyik hanyatt,
20 61|    zsongott.~Az én szemem persze egyre Emõkén járt. Ott ült õ két
21 63| gyermekek a lovak mellett futva. Egyre többen-többen, a palotáknál
22 64|        koporsó fejénél állott, s egyre az égre nézett. A bús embererdõ
23 64|         a fõvezér!~S a szóváltás egyre ingerültebb. Százan és ezren