Part

 1 3 |           gondolat vetett árnyékot, amikor ezt mondotta: „Kívánom,
 2 6 |             amelyet aznap ültettem, amikor téged magamhoz váltottalak.
 3 11|          nép ez valamennyinél. Mert amikor háború nincsen, itt mindenki
 4 13|           várnak arra a pillanatra, amikor intenek nekik, hogy beléphetnek.~
 5 14|           volt minden nevetése. Én, amikor csak lehetett, fölnéztem
 6 14|           az a perc megismétlõdjék, amikor a kezedet nyújtottad?~Nézett,
 7 22|    magaviseletét s Atilla haragját, amikor õt Maksziminosz mellett
 8 22|            föld elsötétült elõttem, amikor Atilla a levélre tekintett
 9 22|      elvesztette a maga nemességét, amikor Átillának adófizetõjévé
10 28|           nem beszéltünk.~Pedig én, amikor csak lehetett, mindig kerestem
11 29|         kisasszony akkor született, amikor Átillát fejedelemmé választották.
12 31|             keresztre feszíthettek, amikor akartok. De azt meg nem
13 33|                  33~Egy esõs napon, amikor nem gyakoroltunk, meglátogattam
14 38| szomszédodnak kiáltsd meg: látta-e? Amikor meg szétszóródik a had,
15 48|           harcolunk - mondta Csáth, amikor a harci köntösét levetette,
16 49|          harcolni, s éppen délután, amikor a nap néhány óra múlván
17 49|           ne bízzék a szerencsében, amikor Atilla vezet.~Ismét megindulunk.~-
18 56|       raktam a lábamat, mint akkor, amikor hosszú távollét után ismét
19 60|          szóltam Dzsidzsiának, csak amikor jó éjszakát mondott, akkor
20 62|          írtam, hogy idõ szakadjon, amikor Emõkével beszélhetek.~Dicsekedni
21 64|            megteszel, amire kérlek. Amikor útnak indítanak, öltözz
22 64|     találtam, ~orvul vont rám íjat, amikor aludtam, ~s fejemet szép
23 65|           Most látom csak õt, most, amikor már nem látom.)~Fölkeltem,