Part

 1 1 |      szobában. Én az ajtó mellett álltam, és nyugtalanul vártam:
 2 1 | birodalomnak a határán.~Én is ott álltam a palotában, mikor a hun
 3 1 |     odanyújtották. Az uram mögött álltam, és láttam az udvart sápadt
 4 5 |         Nem mertem felnézni, csak álltam, mintha valami gonoszságot
 5 7 |          út mellett a lovamról. S álltam tisztelettel.~- Mi az, hé -
 6 8 |  Csáthékat. Én nem a szolgák közé álltam, hanem a gazdám mellé.~Emõ
 7 9 |      Emõke is!~Egy minutumig csak álltam az ajtó mellett: vártam,
 8 14|  ékszereket, és elvitték.~Én csak álltam ottan, mint a kõvé változott
 9 15|          vissza. Én a sátor elõtt álltam, és mélyen meghajoltam Emõkének.
10 24|          lehetett. Aztán a kapuba álltam. Gondoltam: ha a gazda fölkel,
11 28|           én. Bõ volt minden. Úgy álltam a köntösben, mint a két
12 37|        fordultál vissza...~Én ott álltam a szoba közepén Emõke elõtt.
13 38|    gyönyörködve nézte. Én mögötte álltam, sötéten, keserûn.~Tudtam,
14 39|      szolgája is. Én Csáth mögött álltam, és szolgáltam ki. Õ aztán
15 39|          is.~Fölfordult gyomorral álltam meg a templom lépcsõjén.
16 49|  halálodba indulsz.~Akkor még ott álltam Atilla sátora elõtt. A lovászok
17 49|          elõtt. A lovászok között álltam, akik Atilla és a fõurak
18 56|          bírtam megszólalni. Csak álltam elõttük: nem tudtam, hol
19 58|     sajoltam, különösen, ha sokat álltam vagy jártam. Még most is,
20 59|          sújtott volna belém, úgy álltam ott. Mit ér nekem, hogy
21 59|         kétségbeesésem, hogy csak álltam ott, mintha gyökeret vert
22 60|            engem is hívatott. Ott álltam Ruszti mellett és Konstantinosz
23 65|           Oly fáradt voltam, alig álltam a lábamon; bementem a palota