Part

 1 5 |            virággal eléje léptem -, téged fölmentelek az ebédkészítéstől.
 2 6 |                Azt hittem, ismerlek téged, Zéta fiam. Hiszen úgy láttam
 3 6 |      amelyet aznap ültettem, amikor téged magamhoz váltottalak. De
 4 17|            akiért Atilla irigyelhet téged. Még fél esztendeje van
 5 22|       embernek Vigilászt arra, hogy téged elkísérjen, hanem Maksziminoszt
 6 28|            vont:~- Késõ bánat.~- Ha téged látlak - feleltem -, nem
 7 28|       felveszem magamra, megszólnak téged a ruhám miatt.~Csáth dühösen
 8 30|       Priszkosz maga ajándékozott-e téged nekem? Hiszen levelet is
 9 31|      Aggódtunk, hogy meghalsz.~- Ha téged látlak, nem vagyok beteg.
10 31|   szenvednem. Nem élhetek úgy, hogy téged ne lássalak.~És könnyek
11 31|            És én nem jogosítottalak téged arra, hogy bármi bizakodással
12 31|       könyörögtem:~- Miért tagadod? Téged az igaz szó semmire nem
13 32|            Priszkosz fölszabadított téged, és úri tisztségre nevelt!~-
14 32| kormányoznak. Itt férfiak. Láttalak téged, uram, és kivizsgáltam az
15 33|        nyújtva. - Priszkosz küldött téged ide, és tudós ember vagy.
16 33|        minek is emlékeznél? Érdekel téged, hogy kétéves korodban mért
17 38|         Csege. Én már régen értelek téged. Menj el a legközelebbi
18 42|        szemmel az öreg püspök -, ha téged az Isten küldött, akkor
19 45|           jó ember vagy, tisztellek téged, ha rettegve nézem is óriás
20 53|      énbennem.~- Fiam - mondotta -, téged csakugyan Isten küldött
21 55|       nagyasszony, mert megsiratott téged. Az uram azzal jött haza,
22 58|              De hiszen õ nem látott téged, azt mondja, mindjárt elvesztél