Part

 1 1 |        is Zétának hív. Utoljára rajtam maradt a Zéta név.~Késõbb,
 2 2 |        idegen voltam, megállott rajtam.~A nézésünk találkozott.~
 3 5 |     boldog-szomorún.~De a szeme rajtam csak addig állt, míg megint
 4 7 |         föl.~A harag átcikázott rajtam, mint a villám a komor fellegen.
 5 8 |      tekintete a társaságunkon, rajtam szinte megütközik, szinte
 6 12|     rajzolja le?~Láng futott át rajtam.~- Ha megengedi Felséged -
 7 12|        nõk nem botránkoztak meg rajtam. A következõ percben már
 8 23|         gondolkodva végignézett rajtam.~- Hogy is hívnak?~- Csak
 9 27| mindenkor örülök, ha vidámultok rajtam. Csak ne rossz­akarattal
10 27|         Erre megint vidámkodtak rajtam.~De a durva tréfálkozás
11 28|        mindig a római ruha volt rajtam, és a sarum annyira szétfeslett,
12 29|      beszélt. A szeme szüntelen rajtam bolygott. Egyszer megint
13 35|         a gyönyörûségtõl, ahogy rajtam áll. Biccent, mint aki kutyát
14 38|       rossz érzés viszolgott át rajtam, hogy alig bírtam mozdítani
15 49|      érzem, hogy hideg vonul át rajtam. Mintha egy láthatatlan
16 49|         Hideg borzongás mászkál rajtam.~- No, ez veszett harc lesz! -
17 49|       mintha belakkozták volna.~Rajtam a halál hideg borzongása
18 50|   térdemen, s arra végignyilall rajtam a kín megint.~Percek teltek
19 51|         Már akkor forróság volt rajtam: gyehenna! Fél kézre tápászkodtam,
20 52|        õket:~- Taros, könyörülj rajtam! Sukoró, vigyetek már engem
21 56|         s éreztem, hogy a szeme rajtam pihen, alig bírtam megszólalni.
22 63|        vegyes borzongása futott rajtam végig. Olyan remegõ szívvel