Part

 1 1 |           ajka mozgásáról, de csak mosolygott és pislogott, és a fejét
 2 1 |       világ széléig.~- No, derék - mosolygott az öreg -, hát akkor csak
 3 9 |           legkedvesebb.~Minden arc mosolygott, minden szem ragyogott.
 4 9 |           csoportja köré. Emõke is mosolygott. Nem nézett reám, nem is
 5 9 |          álló hársfától, de hogy õ mosolygott, nekem is vidámság szállta
 6 11|         rajta az arany.~Megállt és mosolygott:~- Miért kérdezed mindezt?~-
 7 13|        foga hiányát.~A királyné is mosolygott. Elkapta a fiát, megcsókolta.~-
 8 14|             Szép vagy, gyermekem - mosolygott a királyné. - Legyen olyan
 9 22|         testem köré.”~„Dehogynem - mosolygott Krizafiosz -, ha te nagyon
10 22|           én ilyenhez?”~Krizafiosz mosolygott, aztán azt mondta nekem
11 22|            is?”~„Éjjel is.”~Edekon mosolygott.~S hogy akkor Atilla ránézett,
12 22| vesztegetnem.”~„Azt úgyis tudjuk - mosolygott Krizafiosz -, külön számítódik.
13 29|            ha engem látott, mindig mosolygott és köszönt. Nem szerettem.
14 32|        emberek vagyunk.~- Jó, jó - mosolygott, gyöngéden megszorítva a
15 33|           nem nekünk való.~Bial is mosolygott:~- Egyetlenegy hunt se térítettek
16 35|              Ez az!~Atilla szintén mosolygott.~Elõször láttam mosolyogni,
17 35|     ugyanaz volna. De csak a szeme mosolygott, az a rettenetes két fekete
18 35|         Emõkére is rápillentettem: mosolygott.~Csáth aztán szórul szóra
19 38|            áll elõ Aéciusz?~Ruszti mosolygott:~- Miért? Azért, mert azoknak
20 53|         Azt gondoltam, hun vagy! - mosolygott jóságosan. - No de ne beszélgessünk.
21 56|        támaszkodott. És talán õ is mosolygott. Nem tudom bizonyosan, mert
22 56|         szemében is.~- Csalódtál - mosolygott Rika asszony -, a király