Part

 1 2 |        festjük a halált. A hun földön fekete szemû és piros szájú
 2 8 |      azon a végtelenül sík hun földön mégis úgy üdvözöltük õket,
 3 8 |       vadbõrökön vagy a puszta földön hevernek. A férfiak az utcán
 4 8 |       rajta, mert hetekig járó földön nem láttunk követ akkorát
 5 11|   terült el holtként hanyatt a földön. Láttam olyan ágaskodást
 6 12|        gesztikulálva beszél. A földön valami ötven vén ember ül
 7 12|    felek szótlanul elmentek. A földön ülõk közül fölkeltek valami
 8 14| Elmaradt, ott maradt az idegen földön.~Tarna vitéz, hol vagy:
 9 15| elvigyem a hazámba.~De micsoda földön mászó, nyomorult féreg az
10 34|   lovak is meghõkölnek a görög földön.~Atilla izenete csak ennyi
11 35|      lefordult a székérõl, s a földön kínlódva rángatta a nevetés
12 39|       rogyott, aztán elnyúlt a földön.~A nõ bámulva nézett. Mikor
13 45|      az emberi élet nem ezen a földön kezdõdik, és nem ezen a
14 45|        kezdõdik, és nem ezen a földön végzõdik. Bolygunk és küzdünk
15 49|      gót lovasság azontúl csak földön vonuló sárga felhõ, minõt
16 49|      döfik. Kapálódzó lovak és földön fetrengõ emberek halmaza
17 49|   útközben a lováról, s a ló a földön vonszolja tovább a kengyelbe
18 49|    nyelû acélfokosért, amely a földön hever. A bal kengyelemet
19 51|       vértõl fekete római ül a földön, alig ötlépésnyire tõlem.
20 58|       ember! Szép, mint valami földön járó isten!~És maga elé
21 63| fáklyák százezre gyulladt ki a földön. A nép odagyûlt Atilla palotája
22 64|      se hold, se csillag, de a földön volt csillag töméntelen.