Part

 1 1 |       engem.~A kövéres úr megállt elõttem.~- Beteg vagy, kisfiú?~Erre
 2 1 |       uram megpróbált: elolvasott elõttem két sort Homéroszból. Aztán
 3 2 |            a szeme és a szája van elõttem.~- Anyám - mondotta -, én
 4 4 |        Magam se tudtam. Megrútult elõttem Nigrónak az arca. Szerettem
 5 7 |        leány tért vissza.~Megállt elõttem.~Én nem néztem föl.~A harag
 6 14|           a szobában, s megállott elõttem:~- Hát ilyenek ott a leányok?~-
 7 17|     szomszédos fa árnyékán ültem. Elõttem papiros és kalamáris. Az
 8 22| következem.~Ég és föld elsötétült elõttem, amikor Atilla a levélre
 9 23|        fõrab szótlanul indult meg elõttem. Követtem. Hátravezetett
10 27|        akkor minden nyiluk lehull elõttem. De a lelkem úgy meg volt
11 49|            A világ elhomályosodik elõttem: nyilak felhõje az, a mi
12 49|           a közepének! - rikoltja elõttem egy strucctollas zoltán. -
13 49|           csákányukat. Az egyiket elõttem csapja mellbe elsújtott
14 49|         Ahogy a csákánya elbillen elõttem, elkapom. A következõ pillanatban
15 49|           sisakot hoz a fején, az elõttem nekihuzakodó Badalót úgy
16 49|          sújtott, hogy elsötétült elõttem a világ, s leszédültem a
17 50|          segítene magán. S megáll elõttem:~- Káá-ká...~- Mi kell,
18 52|    parazsa ég.~A patak itt folyik elõttem alig tízlépésnyire, s én
19 52|      halottak pedig egyre utaznak elõttem. Egyik hanyatt, másik háttal
20 57|       komoly.~Belépett és megállt elõttem, mint az iskolásleány a
21 61|         hanem a lelkük is.~Atilla elõttem járta a táncot. Ahogy föl-alá
22 64|     öltözött márványszobor állana elõttem. Az arcán hideg nyugalom,