Part

 1 2 |        azokkal együtt verték az út porát előttünk a hun követek
 2 2 |    Bocsánatot kérek! - Merre az út? - Nem harapós-e a kutya? -
 3 2 |  jártunk. Már akkor érdekelt az út: lépten-nyomon újat láttam,
 4 2 |       izeni a fejedelem: fel is út, le is út.~S otthagytak
 5 2 |     fejedelem: fel is út, le is út.~S otthagytak bennünket.~
 6 4 |       hogy mennyivel különb.~Az út még sáros az éjjeli zivatartól,
 7 5 |       se nézek!~De mikor már az út közepén voltam, arra gondoltam,
 8 5 |    rázva hintettem a virágot az út sarára.~A virág elég volt
 9 7 |   hozzájuk értem, leszálltam az út mellett a lovamról. S álltam
10 7 |    utánuk haladtam, s néztem az út tavaszi göröngyein a nyomokat:
11 7 |     Tisza vize csillant elõ. Az út szinte elveszett a kövér
12 7 |         az utamra virágot?~- Az út sáros volt - mentegetõztem -,
13 7 | elporoszkált, én meg leültem az út szélére.~Csak bámultam magam
14 8 |   odasorakoztatták a lovukat az út mellé, s meghajlással üdvözölték
15 8 |     fákat leásták-állították az út mellé. És a levegõ illatos
16 9 |         is eléje indultak, s az út közepén csoportosultak össze.~
17 11|   palotától, és ha esõ esik, az út se jó.~- Éppen kérni akartunk -
18 17|  elügettem.~Amint túl voltam az út elhajlásán, belevágtam a
19 18|         a nap forró volt, és az út pora égetõ.~Mikor visszatértünk,
20 38|       velem mindig, s én meg az út unalmait szívesen enyhítettem
21 42|        visszafordultunk, már az út mellékén halottak hevertek.