Part

 1 1 |        köszönsz, akinek akarsz.~A szemem könnybe lábadt.~- Ó, jó
 2 3 |       robbant reá -, hogy mersz a szemem elé jönni?! Avagy nem te
 3 4 |          nap aranyképe.~Elnyílt a szemem: hiszen ez a Csáth család
 4 8 |     Rusztikiosz helyett.~De az én szemem a belsõ udvaron ragadt meg.
 5 12|        foglalhattam írásba.~Az én szemem Emõkén állott. Õ is egyszínû
 6 14|           édesanyámtól.~És erre a szemem könnybe lábadt. De azért
 7 16|         urak lóra ültek. Én is.~A szemem szinte odaszakadt a faházra.~
 8 22|    eljövetelre.~Akkor nyílt fel a szemem arra is, hogy miért tiltotta
 9 27|  eddegéltem a küszöbön, megállt a szemem azon a szegény kis tollas
10 31|  meghaltam.~De amint megmozdult a szemem, õk is megmozdultak.~- Él -
11 31| megfordult, s látta, hogy rajta a szemem, megszólított:~- No, hál’
12 37|          s az öreg Barakonynak.~A szemem könnybe lábadt, mikor Emõkéhez
13 49|    Csáthot már rég elvesztettem a szemem elõl. Közrendû fehér hunok
14 49|     szorulok a Badaló-haddal, s a szemem elõtt vörös tûzkarikák játszanak.~
15 51|        ájulásból? Nem tudom. De a szemem szinte issza az ég gyönyörû
16 57|           azt hittem: kisül a két szemem! (És a szeme elnedvesült.)
17 59|           a lábam. Könnybe lábadó szemem Emõkére fordult.~A leány
18 61|         társalgás zsongott.~Az én szemem persze egyre Emõkén járt.
19 63|        formás. Csak beleütõdött a szemem, és elámult rajta.~Uzura
20 65|          pillanatban nyílt reád a szemem. Nem te voltál-e mindenkor
21 65|         én mégsem láttalak. Az én szemem arra tapadt szüntelenül,