Part

 1 7 |       bájos, hogy a lélek remegett bennem, mint a marokba fogott veréb.~
 2 8 |           a gyönyörûsége újult meg bennem. Milyen különös az emberi
 3 11|            járni, mint az emberek. Bennem a lélek is megmeredt az
 4 21|      Kötözzétek meg mind a hármat!~Bennem megfagyott a vér. Vigilász
 5 22|            úgy éreztem, megfagyott bennem, mint a patak vize télen.
 6 28|        mellett, hogy gyönyörködjék bennem, mint valami köszörült kõben.
 7 28|     hihetõk voltak.~De ez tartotta bennem az életet, a lelki fensõségnek
 8 31|            csak a szenvedõt látták bennem.~Nem tudtam, mekkora a zúzódás
 9 49|            soha nem érzett erõ van bennem. Az az ordítás körülöttem,
10 49|           látok. Irtóztató erõ van bennem, házat tudnék vele dönteni.
11 49|        mintha helyet cserélt volna bennem egy vadállatnak a lelkével -
12 50|              ez a kérdés hányódott bennem, amennyire az öldöklõ szomjúságban
13 50|            Szárító szomjúság égett bennem. Ahhoz hasonló kínt nem
14 52|           mégis olyan lobot vetett bennem, mint mikor az elalvó tûz
15 52|    belement, beleomlott, eloszlott bennem, mint spongyában a víz.
16 53|           hogy a sebláz leforrázta bennem a pestisnek a mérgét, s
17 53| szentemberségbõl annyi meg is volt bennem, hogy nem bántottam soha
18 55|       zavaros érzések hánykolódtak bennem, le nem írhatom. A szívem
19 56|         vonás kiirthatatlan maradt bennem. Ha magamnak kellett is
20 60|         szeme csakhamar megismerte bennem a használható embert. Ahányszor
21 65|             Erre a mondatra megáll bennem a szívverés. Megáll, mintha