Part

 1 7 |    ocsúdtam föl. Azt véltem, az én lovam nyargalász. De nem az volt.
 2 7 |  nyargalász. De nem az volt. Az én lovam nyugodtan legelészett a
 3 17|        belevágtam a sarkantyúmat a lovam oldalába: - Ahogy csak bírsz!...~
 4 24|      barmaimat, mégis meglátom, ha lovam vagy tehenem hiányzik. Az
 5 38|        beleegyezett? - kérdeztem a lovam nyakát veregetve, oly unatkozón,
 6 44|            csak azt tudtam, hogy a lovam Csáthnak a legjobb lovaiból
 7 49|         fõurak lovait tartották. A lovam szügyén bõrkötény, nyergén
 8 49|      elõreragadhattam az íjamat.~A lovam kantárát a nyereggombra
 9 49|         szájjal hánykolódnak, de a lovam már halottakon ugrat. Lándzsát
10 49|            ezek az alánok! Tipord, lovam, tipord, tipord a fetrengõ
11 49|    kürtölést. Eldöbbenek. Rántom a lovam zabláját.~A sûrûség nagy.
12 49|            mögöttem tágul a tér. A lovam ágaskodva fordul meg, és
13 49| feltekintsek: ki látta a döfést, a lovam tovaragad. Lándzsám nincsen.
14 49|        csatolhatnám!~- Huj! Huj!~A lovam már döglovakat ugrik át,
15 49|            megöntözhetnénk vele. A lovam is csupa hab, véres hab.
16 49|            a csaták szerencséje: a lovam elé egy hun lovas roppan
17 49|       mégis visszavágna, de hogy a lovam fölkapja a fejét, azt találja
18 49|         találja el a pallosával. A lovam dõl, rogyik. Én egy burgund
19 50|          szügyig gázolt benne.~- A lovam ezen a tájon esett el. Azon
20 55|          Tovább mentem volna, de a lovam fáradt volt. Meg kellett