Part

 1 6 |     sátornyíláson át. És néztem Emõkét. Mert ha behunyom a szememet,
 2 7 |      messzirõl mindig láthattam Emõkét. Úgy haladt közöttünk a
 3 8 |           Csobajcsi! Gyere már!~Emõkét is láttam. Akkor szállt
 4 9 |      tündérek között megismerem Emõkét. Repülj, szívem, a mennyországba!
 5 9 |        nincs az arcukon fátyol. Emõkét ismét megismerem köztük.
 6 11|         egyik nõben megismertem Emõkét. A fõvezért a keze emelintésével
 7 14|          fölnéztem a rajzomról. Emõkét néztem, s ha Emõke mögöttem
 8 14|   karokat és lábakat lássak, de Emõkét látva szédültem. Pedig a
 9 15|        voltam öltözve, s vártam Emõkét. A nap kisütött, és a sarat
10 28|      enyhítette az állapotomat.~Emõkét mindennap láttam. Rám se
11 34|        s aludtam, mint az ólom.~Emõkét nem láttam hetekig.~Végre
12 54|       se méltóságot olyat, hogy Emõkét megkérhetném. Ott hányt-vetett
13 56|     akkor, hogy ismét láthattam Emõkét, s éreztem, hogy a szeme
14 56|     szeme ragyogott. De én csak Emõkét bámultam, akinek az arcát
15 56|      Mikor senki se nézett rám, Emõkét nyeltem a szememmel. Mikor
16 62|  Jókedvem volt. Tréfáltam, hogy Emõkét földerítsem. A halványságát
17 64|   Bizonyosan megsértette valaki Emõkét: talán az anyja, talán valamelyik
18 64|      odafurakodok, s megkeresem Emõkét. A közelében leszek, nehogy
19 64| menjenek el mellettem: megvárom Emõkét. De mégis vissza kellett
20 65|      Volt úgy, hogy leültem, és Emõkét jajgattam, aztán megint