Part

 1 4 |    közben kérdezgetett, hogy kik vagyunk, mi járatban forgunk azon
 2 4 |     egyik özvegyének a falujában vagyunk. Buda király Atillának a
 3 18|        csak át. Ezzel is beljebb vagyunk.~Fogta a kürtjét, és hunosan
 4 18| ruhánkról, hogy római alattvalók vagyunk.~- Könyörüljetek! - nyöszörögte. -
 5 21| gyõzõdjél meg arról, hogy nem mi vagyunk a barbárok, hanem ti.~S
 6 22|          ezt is, amelyikben most vagyunk. Így, ahogyan van: szõnyegek,
 7 30|    görögül:~- Vagytok-e sokan?~- Vagyunk jócskán - felelte meglepõdve.~-
 8 30|        hagyd ki, kérlek. Emberek vagyunk...~- Bajos, bajos - mondotta
 9 32|         a kívánságom, de emberek vagyunk.~- Jó, jó - mosolygott,
10 33| Viaskodás az élet.~- De mink nem vagyunk állatok.~Behunyta a szemét,
11 33|     hümmentett az orrából:~- Nem vagyunk állatok. Hm. Hogy mink nem
12 33|       állatok. Hm. Hogy mink nem vagyunk állatok. Hm. De hátha az
13 43|         hitünk. Mi hun vallásúak vagyunk: nekünk babona a ti hitetek.~
14 44|          azt látom, hogy a hátán vagyunk az ellenségnek, én ordítok
15 49|        kiált a seregnek.~- Hunok vagyunk - kiáltja a mi seregünk
16 49|    Atilla vezet.~S csakhamar ott vagyunk mi is, ahol a por legmagasabbra
17 49| röpködnek közöttünk. Mi is benne vagyunk megint a pokolforgatagban.~
18 50|       Mondjuk, hogy kereszteltek vagyunk, a fõ az, hogy vonj ki innen.~-
19 51|       panaszosam -, hiszen sokan vagyunk sebesültek.~- Átilla tiltja -