Part

 1 2 |               sietõs mozgású.~A gazdám lóra ült. A lovat én vezettem
 2 3 |      köszönhetitek, énnekem!~A követek lóra kapnak. A szolgák közül
 3 3 |                olyan kapkodással ült a lóra, mintha arról volna szó,
 4 7 | megfrissülhettem a vizében.~Aztán hát: lóra!~A királyné palotája elõtt
 5 7 |         amelynek alsó végével olykor a lóra pöccintettek.~Megismertem
 6 8 |               beszéljünk: mikor fogad?~Lóra ültünk hát hárman: az uram,
 7 14|                 és egy alacsony szürke lóra ült. A lóval egy rövid nyakú
 8 16|             szekerekre raktuk.~Az urak lóra ültek. Én is.~A szemem szinte
 9 21|                 De aztán, hogy Eszlász lóra ült, s neki is intett, hogy
10 34|              pocakos Eszlásznak megint lóra kellett ülnie, hogy lelovagoljon
11 36|              Januárius végén a fõvezér lóra ült, és bejárta az érkezett
12 47|                tedd, másikat a vezeték lóra. Megállj - szólt ismét a
13 49|        hangzanak összevissza.~Mindenki lóra fordul. Mindenki kötözi-igazítja
14 49|         ellõnék, ledöfnék, azonnal más lóra kaphasson.~- Huj! Huj!~Vágtatunk.
15 49|                 rogyik. Én egy burgund lóra szököm, de látom, hogy az
16 50|              följebb, föl az élettelen lóra.~Akkor láttam az éji sötétségben,
17 53|           kívánom, de hát hogyan üljek lóra rossz térddel? S ha jó volna
18 56|               Itt a város végén, mikor lóra ültetek. Aztán elmondod
19 63|            elõtt. Valami késztet, hogy lóra üljek és kimenjek a mezõre,