Part

 1 2 |          Akkor eszelkedtünk, hogy csakugyan illetlenség lett volna...~
 2 2 |    leányába szerettél bele, akkor csakugyan nem válogathatsz többé a
 3 3 |          ahol a hun leány lakott, csakugyan megállapodott a sereg, de
 4 7 |     megálltam a füzes szélén.~Hát csakugyan: egyszer csak látom, hogy
 5 8 |   rómaiakat otthon szinte pökjük.~Csakugyan a nyugatrómai birodalom
 6 8 |           bizonyítja azt, hogy az csakugyan Istennek a kardja?~- Mi
 7 10| belefogtam az írásba.~Hát az uram csakugyan késõn érkezett haza. Kellemesen
 8 14|          az orrnak a lélekkel?~És csakugyan Emõke is inkább komoly természetû
 9 16|        itt volt a szívemen.~Vajon csakugyan õ adta-e? Száz gondolatom
10 24|           fölkel, hívat majd.~Hát csakugyan: egy óra múlván szólítanak
11 28|       asszony elkotródott.~A ruha csakugyan díszes volt. A köntöst oroszlánkörmös
12 38|        felelte Csáth. - Átillának csakugyan az a célja, hogy a germánokat,
13 44|           lesz dolga? Ki tudja? S csakugyan dereka-e? Hol a közép az
14 49|        megindulunk.~Mi indulunk-e csakugyan, vagy hogy a föld alattunk,
15 51|      fölemelni. Talán a sisaktól? Csakugyan a fejemen van még. De a
16 53|          Fiam - mondotta -, téged csakugyan Isten küldött hozzám. Csak
17 56|                56~Másnap délelõtt csakugyan hívatott a királyné.~Én
18 62|      megkérte a kezét a leánynak.~Csakugyan utaztak el a fõurakból,
19 62|           siettem hozzájuk.~Csáth csakugyan elutazott. Emõke bágyadt