Part

 1 1 |         vak koldust.~Bekötötték a szememet, és a szökõkúthoz vittek.
 2 1 |        Csak néztem, nyitogattam a szememet: ébren vagyok-e?~Priszkosz
 3 3 |        már elõre készítettem rá a szememet, hagy templomi fényességbe
 4 4 |        keletitõl.~Elfordítottam a szememet, és egy csoport hun embert
 5 5 |            Énfelém!~Ha behunyom a szememet, ma is látom, amint a két
 6 6 |        Emõkét. Mert ha behunyom a szememet, mindig látom õt. Látom,
 7 24|         maradtam, és lesütöttem a szememet, mint rabnak illik az ura
 8 28|         hogy én is nevessek, de a szememet elöntötte a könny. Szerettem
 9 31|       hányódás, és fölnyitottam a szememet. A szobában nem volt más,
10 31|     homlokomon. Ahogy fölnyitom a szememet, látom, hogy Emõke ül mellettem,
11 31|       Amint azonban az én nyitott szememet látja, elvonja kezét, fölkel.~-
12 35|  csendes-megvontan ültem persze a szememet is lesütve. Csak illedelembõl
13 50|      olyan a sötétség.~- De az én szememet kilõtték nyíllal. Mind a
14 50|          segíts!~Összeszorítottam szememet, fogamat, s kirántottam.~ ~
15 51|          láttam, hogy behunytam a szememet.~Azok a jó pogány papok!
16 57|       ruháiban jár. Bántotta is a szememet mindig!~- Beszélni szeretnék
17 57|     dobogását.~- Nem - feleltem a szememet lehunyva -, eredj a dolgodra.~ ~
18 64| szolgáknak is. Nézem, erõltetem a szememet: nem látok egyet se. Már