Part

501 53    |                Egyebet se hallottunk, csak károgást.~Beszélték, hogy
502 53    |           sarum szíja is. Dolgozni is csak azért dolgoztam szívesen,
503 53    |           leány nem Emõke volt, Emõke csak egy van.~- Át kell ezen
504 53    |          innen, talán már szoptat is.~Csak ezt ne mondta volna! Mintha
505 53    |         felfordított szakajtókosáron, csak leestem a földre és sírva
506 53    |         minden napon.~A szomorúság is csak olyan hólyag, hogy ha nagyon
507 54    |              többé az utolsó kenetet. Csak hárman voltunk: nem gyõztük.
508 54    |              a halál ereje.~Már akkor csak ketten éltünk az öreg pappal,
509 55    |              végét.~- Mért?~- Mert be csak bejöhetsz, de ha aztán vissza
510 55    |         Itáliába?~- Alighogy hazaért. Csak éppen pihent egypár hetet,
511 55    |         csöndes, néptelen ez a város! Csak asszonyok és gyermekek lézengenek
512 55    |            nyakamat öleli, és csókol, csak úgy cuppog:~- Zéta! Zéta!~
513 55    |            megcsókolhassam a kezüket.~Csak egyet nem látok, akit legjobban
514 55    |           veri a rossz sejtelem, hogy csak habogva felelgetek az asszonyomnak
515 56    |               fonottan, mint azelõtt. Csak épp hogy rápillanthattam.
516 56    |           asszonyom, nincs más ruhám, csak ez, amelyben jöttem. Alázatomat
517 56    |              alig bírtam megszólalni. Csak álltam elõttük: nem tudtam,
518 56    |         gyermekek, tízéves gyermekek. Csak Emõke tekintete nyomott
519 56    |           hallgatni akarsz.~Nevettek. Csak a fehérbõrû szõke leány
520 56    |         Mentünk a Duna völgyében, míg csak ki nem tavaszodott. A seregek
521 56    |         sárban, a nád között, egyszer csak kisuhan a nádasból egy rongyos,
522 56    |             nõ szeme ragyogott. De én csak Emõkét bámultam, akinek
523 56    |              acélozza a lelkét.~De ez csak egy pillanat volt: villámlobbanásnál
524 56    |                hál’ istennek.~- Mondd csak - kérdezte Écska királyné -,
525 56    |          Nekünk is hoztál izenetet?~- Csak szóban.~- Elmondhatod nekem?~-
526 56    |                  Elmondhatod nekem?~- Csak annyi, hogy egészséges,
527 57    |       intettem.~- Leülhetsz.~Leült.~- Csak azt kérdezném - rebegett -,
528 57    |               kérdezném - rebegett -, csak azt, hogy mit vétettem neked.
529 57    |               kérdõre vonás ez, Zéta, csak alázatos kérdés. Tudni szeretném,
530 57    |     vitézségemrõl nem beszélt?~- Nem. Csak azt mondta, hogy a sebesültek
531 58    |              dorgált az asszony -, te csak a királynénál beszélsz?~-
532 58    |               szólítasz. De hiszen ha csak a csatát magát beszélném
533 58    |            eltartana egy hétig. És ha csak az én uramnak a cselekedeteit
534 58    |              síkját.~S azon este mind csak Csáthról beszéltem. Gondoltam,
535 58    |             is nyitva maradt a szája. Csak az öreg Barakony pislogott
536 58    |              is laposakat pislantott. Csak az asszony nem akart betelni
537 59    |            Csáth elé. A szolgák közül csak én, hogy a család mögött
538 59    |            öltenem a katalán ruhámat, csak éppen hogy a süveget kellett
539 59    |              Neki ajándékoztalak. Hát csak fogd a holmidat, és jelentkezzél
540 59    |           volt a kétségbeesésem, hogy csak álltam ott, mintha gyökeret
541 60    |     pillantással megbecsülték. Nekünk csak föl kellett írnunk s meg
542 60    |             közönséges holmit a ravók csak pálcákra rótták: szõnyeg
543 60    |         azonban, hogy csata nem volt, csak egy rész az osztály. Akik
544 60    |               nem festhetett egyebet, csak lovat. Minden hun csak a
545 60    |                csak lovat. Minden hun csak a lova képét kívánta tõle.~
546 60    |          dühösen pislog ránk. Egyszer csak kirántja a kardját, és rikolt:~-
547 60    |            magad, felséges uram. Íme, csak találomra markoltam bele,
548 60    |          faragva. S a gyönyörû testen csak éppen hogy az erek nem látszanak!
549 60    |           valahol a nagyobbik fiával. Csak hárman voltunk a szobában,
550 60    |           volt neki rossz sorsa, mert csak ruhát varrattak vele, de
551 60    |              gazdámnak érezzek. Nekem csak egy uram van: a férjem,
552 60    |          ragadja el a kincseket.~- De csak az én gyöngyeimet hagyták
553 60    |         írásomat.~Eközben csend volt, csak a tollam percegett.~S a
554 60    |         feleltem hálás tekintettel. - Csak éppen hogy élek. De csak
555 60    |              Csak éppen hogy élek. De csak addig élek én, kisasszonyom,
556 60    |       beszélgettünk is. Mirõl? Mindig csak Atilláról. Kik jártak nála?
557 60    |              is szóltam Dzsidzsiának, csak amikor jó éjszakát mondott,
558 60    |              szorítasz, mikor elmégy, csak nekem fordítasz hátat.~És
559 60    |        Bocsáss meg: nem szándékosság, csak szórakozottság.~És akkor
560 61    |           vacsora csendben kezdõdött. Csak akkor melegedett föl a társaság,
561 61    |          kezdõdik. A táncosok eleinte csak egymás kezét fogják, késõbb
562 62    |            izente Atillának:~„Aranyat csak a barátaimnak adok. Más
563 62    |               a barátaimnak adok. Más csak vasat várhat tõlem.”~Amire
564 62    |          Marciánusz várhatott. Az idõ csak most érkezett reá.~- Mához
565 62    |               nézéssel, ahogyan talán csak az a nõ nézhet, aki vérpadon
566 62    |              mi szomorúbb a halálnál?~Csak bámultam. Mit is szólhassak
567 62    |               maga elé:~- Az élet.~Én csak képedeztem.~A szeme könnyben
568 62    |               lehet válaszolni. Én is csak vártam, hogy kimagyarázza:
569 62    |            Gondolkodva nézett rám, és csak a szemöldökét emelgette,
570 63    |            mást? Ezen a földi világon csak egy király az, aki uralkodhatik.~
571 63    |              hun nép elõkelõinek.~Már csak az volt hátra, hogy meglegyen
572 63    |           római városokból hozták. De csak a férfiszobrokat. A nõi
573 63    |               nõk. Férfiszobrokban is csak a takartakat. A szobrok
574 63    |               dús. Keze, lába formás. Csak beleütõdött a szemem, és
575 63    |               jó lenne énnekem.~De ez csak átszálló gondolat volt.
576 63    |               mit várhatok Atillától?~Csak egy a bizonyos, hogy felszabadít.
577 63    |               nem kapok tõle egyebet, csak egy díszes kardot és süveget.
578 63    |            erre most nem szólít, majd csak a hadjárat után. Akkor már
579 63    |          kürtödet? - kérdezte Vacsar. Csak nem gondolod tán, hogy máma
580 63    |                  Az orvosokhoz!...~Mi csak eldermedtünk.~A fõvezér
581 63    |         mozogna.~Ajtó nincs a szobán, csak egy kék selyemkárpit, vastag,
582 63    |         ütközök. A folyosót elállták. Csak most rohan még Rika királyasszony,
583 64    |              felbõszített.~- Miért?~- Csak. Kérlek, esedezek. Ezt az
584 64    |           menj el! Ezt az egyet kérem csak tõled. Valamikor azt gondoltam,
585 64    |          öltözve. S úgy maradtok, míg csak a gyászének el nem végzõdik.~-
586 64    |              ki!~A rabok kimennek. Én csak ámuldozok. Mintha egy gyászba
587 64    |            Elkísértem a kijáratig, de csak utána mentem - szólani nem
588 64    |                  Az övem bent maradt. Csak menjetek.~Öt minutumig se
589 64    |              a parancs megszegéséért, csak átfutó gondolatom volt.
590 64    |           fõvezér szavát, és a táltos csak jó idõ múltával folytathatta:~-
591 64    |           menet elõrehaladt, s én már csak a nép közé jutottam. Hiába
592 64    |       értettem, mi az az úgy hagyták, csak annyit értettem, hogy Atilla
593 64    |          ingerültebb. Százan és ezren csak ezt beszélik.~Órák óta jön
594 64    |           búvik ki a felhõk közül, de csak vékony sarló, alig sugároz
595 64    |             Tenyejet...~Aztán egyszer csak vége ritkul a népnek.~Már
596 65    |               hangosabb a nép. Fáklya csak tél-túl világítja meg a
597 65    |          beszélgetõ csoportokban.~Hát csak lefeküdtem. Szenderegtem
598 65    |         megtalálom a lovamat. Ülök rá csak úgy szõrén, s kiléptetek
599 65    |         zsákban voltak?!~- Azokat is.~Csak eltántorodtam, mint akit
600 65    |          vérengzés.~Akkor eszmélkedek csak, hogy a távolból régóta
601 65    |        lengett a te szárnyad, s mégis csak akkor, abban a pillanatban
602 65    |             Tisza fenekén. Most látom csak õt, most, amikor már nem
603 65    |            lekókadt:~- Ha megengeded.~Csak egy tekintettel néztem vissza.