1-500 | 501-540
Part
1 1 | A világ a hunok nevével volt tele.~- Jönnek a hunok.
2 1 | meg egy tehén. Apámnak nem volt más választása, csak az,
3 1 | többi rabszolga is állott.~Volt ott ilyen magamkorú fiú
4 1 | nagyméltóságú, barna ember volt. A fejét úgy forgatta, mint
5 1 | templomba.~Maksziminosz volt a neve.~Ahogy hazaérkeztünk,
6 1 | Ugrottam. A játék mulatságos volt, míg el nem találtak. Azután
7 1 | találtak. Azután már csak nekik volt mulatságos. Késõbb már el
8 1 | odafutott. Az egyiknek korbács volt a kezében. Az is megvert,
9 1 | Aznaptól fogva örökös nyaggatás volt a sorsom. Ha talán elfojtom
10 1 | nevettek. Kedves mulatságuk volt, hogy bekenték sárral vagy
11 1 | kétségbeesésem és az ordításom volt a mulatságuk.~Vagy azt mondták:~-
12 1 | Hozd ki!~Nekem az nem volt nehéz: úgy úsztam, mint
13 1 | megint csak az én jajgatásom volt a legérdekesebb játékuk.~
14 1 | Ebben az intésben benne volt az is, hogy megkorbácsoljanak.~-
15 1 | hátamról az ingemet. Csupa seb volt a testem, és kék-zöld az
16 1 | megmentõm Priszkosz rétor volt.~Magányosan élt a ház alsó
17 1 | csupán egy õsz görög asszony volt a gondozója. Az az asszony
18 1 | gyapjúból szõtt fehér ruha volt, zöld selyemmel szegett.
19 1 | vittem!~A gazdám jó ember volt. Néha meg is simogatott,
20 1 | a boltba. Az én dolgom volt a lámpás megtöltése, a söprés,
21 1 | pillantott, és gondolkodó volt a tekintete, szinte szomorú.~
22 1 | fából faragott Jézus-fej volt az elfödõje.~Arról a zacskóról
23 1 | pénzek körül. Akkor már nem volt kövéres, s ha kedvetlenítette
24 1 | Mert ez az újság hihetetlen volt nekem. Az uramat máskor
25 1 | a mellükön, hogy ámulat volt nézni. Voltak valami öten.
26 1 | tolmácsa. A házunk olyan volt néha, mintha csendes õrültek
27 1 | meg is tartja. Végül az volt a kívánsága, hogy a vásár
28 1 | én jó uramnak ami fekete volt még a hajában, az is megõszült
29 2 | elkapogattam a tanításukból, az volt az enyém.~Vigilász ügyes
30 2 | enyém.~Vigilász ügyes tanító volt különben: mindig hunul mondta
31 2 | emlõjébõl szopta?~De nekem volt rá kedvem.~Engedelmet kértem
32 2 | érti. Egy szelet kenyér volt nálam. Odaadtam neki. Gondoltam:
33 2 | kérõn, barátságosan.~De jó volt, hogy görögül is értett:
34 2 | hogy egy Csáth nevû fõúrnak volt a szolgája. Az a Csáth pedig
35 2 | hozzá.~- No, nagy bolondság volt! De mi az a szerelmes vesszõ?~-
36 2 | került.~- Az apjáéba. Az volt a szerencsém, hogy ott ólálkodtam
37 2 | hunokkal való beszélgetés öröm volt nekem.~Végre eljutottunk
38 2 | Többnyire fehér vászonruha volt rajtuk, és sem a lábukon
39 2 | rajtuk, és sem a lábukon nem volt saru, sem a fejükön süveg.
40 2 | fejükön süveg. A hátukon tegez volt, a vállukon vagy a kezükben
41 2 | Az orra valamennyinek be volt horpasztva, s az arcuk,
42 2 | a nyalka bajuszú Edekon volt az egyik, a másik Oresztész,
43 2 | Nagy szuszú, borzas bagoly volt különben - s õ is olyan
44 2 | szekér halat küldött. Az volt a vacsoránk.~Azután álomnak
45 2 | elcsúszott a nyelve.~- Részeg volt.~- Azt mondta, hogy nem
46 2 | emlegetni.~- Mondom, hogy részeg volt, hiszen tántorgott is.~-
47 2 | királynak. Göndör görög volt, negyvenévesforma, mindig
48 2 | bejelentkeztek.~Mi dolga volt az én uramnak Csáthtal?
49 2 | hogy úré. Kettõs sátor volt, vastag, vörös sávos csergébõl
50 2 | mind a két kard szurokkal volt festve, s a kardok fölött
51 2 | hátulsó sátor nyilván a nõké volt. Látszott az a bejáraton
52 2 | készült hamuszínû mente volt rajta, éppen olyan, mint
53 2 | bizonyosan az õ holmija volt, mert gonddal takargatta
54 2 | Neki a szeme meg a szája volt olyan. Mintha a leány egész
55 2 | lovon mennék.~Olyan édes volt a hangja, mint a távoli
56 2 | pillantott.~Csak átfutó pillantás volt, mint mikor a tükörre vetett
57 3 | Priszkosz.~De Vigilász ellene volt.~- Elég „felséges fejedelem” -
58 3 | benneteket!~És a szemében benne volt a büszke folytatás:~- Ezt
59 3 | ember. Barna posztódolmány volt rajta és sárga csizma. A
60 3 | gondoltam, hogy Atilla az. De az volt. Körülötte ott álltak a
61 3 | énnekem.~A hangja olyan volt, mint valami nagy darázs
62 3 | adjátok?~S a hangja olyan volt, mint az oroszlánordítás.~
63 3 | belsejébe. A kihallgatásnak vége volt. Szédelegve támolyogtunk
64 3 | sovány arca szinte sápadt volt a zavartól. Sokat beszélt,
65 3 | haladjunk tovább.~Három hun volt a vezetõnk.~Az egyikkel
66 4 | érkeztünk. Csak akkora tó volt, hogy egy tízéves gyerek
67 4 | faluféle hun telepecske volt. A házak között sátorok
68 4 | rettentõ mérges pofájú ember volt, hogy az uram még véres
69 4 | király Atillának a bátyja volt, s nemrégiben halt meg.
70 4 | halt meg. A fehér hunoknak volt a feje, mint ahogy a fekete
71 4 | Az én hunom is fehér hun volt.~A neve: Zsadán.~Az özvegy
72 4 | ruhára.~A borra már nem is volt szava, csak hálatekintete
73 4 | valami süteményt. Sárga volt az a sütemény, mint a narancs.~
74 5 | szemtelenségemért. Az uraknak jókedvük volt, nem gondoltak velem. Csupán
75 5 | bosszankodtam magamon. De már késõ volt. Megfogadtam, hogy Csáthék
76 5 | sátorból Emõke.~Csak az a ruha volt rajta, amelyik az elõbb.
77 5 | út sarára.~A virág elég volt a királyné lépcsõjéig. Megálltam.
78 5 | Csúnya, vézna kis barna leány volt, és arca piszkos is. Kis
79 7 | jönnek-e már?~Hiábavaló volt minden magam-okosítása.
80 7 | a szaknyája olyan hosszú volt, hogy elöl-hátul a lovat
81 7 | rám. A nézése méltóságos volt s oly bájos, hogy a lélek
82 7 | utamra virágot?~- Az út sáros volt - mentegetõztem -, igen
83 7 | mentegetõztem -, igen nagy volt ott a sár...~- És mért nem
84 7 | mert õ apám helyett apám volt...~Hebegtem összevissza.
85 7 | óhajtottam csókolni a kezét. Bûn volt? Õ ment volna jobbra, én
86 7 | lovam nyargalász. De nem az volt. Az én lovam nyugodtan legelészett
87 7 | én meg csak egy tinó, nem volt oka arra, hogy megüssön.~-
88 8 | tegnap. A ruháján csak annyi volt a változás, hogy a fején
89 8 | soha nem érzett gyönyörûség volt!~- Megcsókoltam a kezedet -
90 8 | Az õ arca is változatlan volt, az enyém is. Mikor rám
91 8 | járatuk éppoly keserves volt, mint a miénk. Atilla egynéhány
92 8 | sikkasztó az õ íródeákja volt. Az hogyan, hogyan nem:
93 8 | mellé. És a levegõ illatos volt az ázott föld szagától és
94 8 | selyem. Csak a derekukon volt piros vagy kék vagy sárga
95 9 | hímzett, könnyû piros mente volt rajta. Süvege is piros.
96 9 | egy égszínkék selyemruhába volt öltözve.~- A király fiai -
97 9 | azért a kis királyfi kedves volt mindenki szemének.~A királyné
98 9 | is szimpla szürke ruhába volt öltözve, csak a süvege volt
99 9 | volt öltözve, csak a süvege volt tornyosabb a többinél, s
100 9 | paripájának a szerszáma volt csupa tündöklõ ékkõ, gyöngy,
101 9 | hús. Valami jelentõsége volt annak az egy falat ételnek
102 9 | Az ebédlõ ajtaja nyitva volt. Pecsenyeszag áramlott ki
103 9 | egy csibecombon. Komoly volt. Nem tudom, miért.~ ~
104 10| pergamenre.~Azon a napon annyi volt a jegyeznivaló, hogy én
105 10| szavalva olvasom:~- Olyan volt az, mint egy nagy fehér
106 11| tányér. A serlegeken ki volt domborítva Nagy Sándor vadászata.
107 11| bársonnyal bélelt cédrusfa ládika volt a kincsek tokja, s fölötte
108 11| elõtt. De a kapu még zárva volt.~Este bizonyára sokáig fenn
109 11| ha láttunk is, rabszolga volt. Borzas fekete hajáról és
110 11| rabszolga.~De ez hun úr volt; csörgött rajta az arany.~
111 11| elmondta, hogy olajkereskedõ volt Isztriában. De a hunok oda
112 11| és nyájas tekintetû ember volt. Mikor elvált tõlünk, nekem
113 11| kísérték õket. Az egyiknek fel volt kötve a karja. A süvegét
114 11| ragyogott. Az arca is piros volt. Bámulva nézett rám.~Aztán
115 11| jobb kezét, amelyen nem volt kesztyû, s a legformásabb
116 11| s a legformásabb nõi kéz volt a világon!~ ~
117 12| megint az ajándékokkal volt dolgom.~- Keresd elõ, Zéta,
118 12| egy rézbõl vert repülõ sas volt látható; egyik kezében pallos,
119 12| amelynek külön kerítése volt, fehér, szép faragatú, mintha
120 12| szegfû-keverék. De lehet, hogy más volt. A királyné a terem közepén
121 12| megismertem, noha más ruha volt rajta, díszítetlen, puha,
122 12| Szürke haja csiga alakban volt a fejére tekerve, s diónyi
123 12| mint a karó.~A teremben nem volt más bútor, csak a kerevet
124 12| is egyszínû fehér ruhába volt öltözködve. A derekán ujjnyi
125 12| saru sárgállott. A haja le volt eresztve angyalosan. S én
126 12| metszett ajkacskát.~Hímzõráma volt az õ ölében is, kétaraszos.
127 12| következõ percben már a kezemben volt egy üres hímzõvászon és
128 12| szememmel. Könnyû fehér ruhában volt. A nyakán nefelejcsszín
129 12| illett. A fülecskéje piros volt, mint a szamóca, az orrocskája
130 12| legszentebb jogát. Micsoda szamár volt! Én azért az egy szem lencséért
131 12| tenyeredet.~Milyen anyai volt! Milyen jóságos! Én azonban
132 12| egy gyereknek.~De annyi volt ott az ember az udvaron,
133 12| feleli -, a király ítélkezik.~Volt abban a képben valami ókori.
134 12| mondja: a rableány beteg volt.~Odahallatszott hozzánk
135 12| nagyuram, a leány olyan színû volt, mint a tészta. Mindjárt
136 12| tigrisbõrt vett tõlem. Úgy meg volt munkálva az a tigrisbõr...~
137 12| tigrisbõr...~Az már más ügy volt. Otthagytuk a törvénykezést.
138 13| Másnap a követség ebéden volt Atillánál. Az uram is. Én
139 13| vagyok. Édesanyám avzon nõ volt, és az én nevem Dzsidzsa.
140 13| És az én édesanyám rabja volt Csáthéknak, és itt szült
141 13| Egyáltalán kellemetlen jelenség volt szegény: mint valami szoknyás
142 13| lányra gondoljak. De nem volt szebb, csak Emõke az egyetlen.
143 13| jött, mert a haja vizes volt. Taplószín selyem ruhácskába
144 13| öltözetû harcos ácsorgott. Volt olyan is, akinek bölényfejbõr
145 13| is, akinek bölényfejbõr volt a süvege. A két szarva is
146 13| megökleli. Szarmata harcos volt az. Követségben jött.~Még
147 13| dadogta a százados.~Piros volt az arcuk, és a százados
148 13| udvariaskodott Priszkosz -, õ egymaga volt komoly a nagy társaságban.
149 14| közönséges mázatlan cserépfazék volt az ölében. A szõnyegen körülötte
150 14| királyné is. Egy széles aranyöv volt a kezében.~Vert arany eperlevelek
151 14| szomorgó természetû asszony volt. Ahogy ott ült akkor is,
152 14| Ritkán szólott, és ha vidám volt is, szelíd mosolygás volt
153 14| volt is, szelíd mosolygás volt minden nevetése. Én, amikor
154 14| csorba fogú nõnek tömpe volt az orra. Emõkéé is hosszúkás,
155 14| inkább komoly természetû volt, mint vidám.~A királyné
156 14| lássék. A lepel is könnyebb volt, mint télen.~A nõk nevettek.~
157 14| mondottam -, az a nagy kendõ, az volt ám az igazi szép ruha. Mert
158 14| nyáron csak éppen hogy rá volt akasztva a vállra: a karok
159 14| voltak, és csak karperec volt az ékességük. A lábakon
160 14| elámulva néztünk reá. Nem volt rajta más, csak egy térdig
161 14| a karja és lába még nem volt telt és gömbölyû. Valami
162 14| gömbölyû. Valami virági volt! Gyönge. Azt lehetett volna
163 14| ajakkal, de a tekintete bús volt s maga elé mélázó, mintha
164 14| Valami szokatlanul bús dal volt az, s a szavak összetartozását
165 14| és egy tarka kis tehene volt. A házban már nem találtak
166 14| megbúsítottam?~Az egyik ablak nyitva volt. Odaálltam és lenéztem.~
167 14| ázott. A süvegük karimája le volt fordítva. Sisakban is láttam
168 14| reszket a lelkem. Mily kedves volt, amint hozzám hajolt! Mint
169 15| a dolmánya gombjai közé volt bedugva.~Bement Csáthékhoz,
170 15| nem a királyné palotájában volt, hanem Ádám úrnál, s az
171 15| kellett. Atilla ebédjén is úgy volt. A két úrnak tetszett az
172 15| császárunknál két ízben is. Levél volt nála: Atilla válasza.~Az
173 15| A pecsétre az Atilla név volt nyomva.~Tehát holnap reggel
174 15| állni, s három ezüstcsillag volt a süvegére varrva.~- Ezt
175 15| nagy egyiptomi aranypénz volt benne és hat kis római:
176 15| két öreg aranypénz akkora volt, mint egy gyermektenyér.~-
177 15| egyszer!~A kapu még nem volt bezárva. A lovasok ki- és
178 15| Megkerültem a házat. Hátul is ajtó volt, és a ház oszlopai ott is
179 15| Ott hátul kertecske is volt, s az épület emeletén szépen
180 15| várakoztam. A rózsa friss volt, és a szára meleg.~Nem mutatkozott
181 16| lebbent félre.~De a rózsa itt volt a szívemen.~Vajon csakugyan
182 17| Szabad-Görög is rabszolga volt, s nyomorultabb rabszolga
183 17| száz. Szabad-Görögnek nem volt egy rézásza se. Nálamnál
184 17| rézásza se. Nálamnál vénebb volt, ügyetlenebb, tanulatlanabb.
185 17| leereszteni a zsilipet!~Nem volt énelõttem íze az ételnek
186 17| egyáltalán borzasztó gondolat volt a csata, ahol emberek embereket
187 17| A dél ideje még messze volt, hát csak rövid beszélgetésre
188 17| nap heve már akkor nyári volt: az urak ebéd után lehevertek.~
189 17| rhetor~Az uram pecsétje ott volt a kis tábori íróasztalban.
190 17| Majd megtalálja otthon.~Nem volt szükséges elfancsalítanom
191 18| határát.~A nap már lehajlóban volt, s Vigilász azt kérdezte
192 18| máskülönben csupa jóság volt az a bokros bajuszú ember.~
193 18| készen voltak a lyukak, és ki volt taposva a föld. Két kereskedõféle
194 18| fölfeszített már mozdulatlan volt, de a másik emelgette még
195 18| De nem olyan állapotban volt az, hogy felelhetett volna,
196 18| Vizet!~A fa hátához még oda volt támasztva a hóhér létrája.
197 18| rázta a fejét:~- Nem. Római volt, rómaiasan köll meghalnia.
198 18| fürödjünk, mert a nap forró volt, és az út pora égetõ.~Mikor
199 19| katonák között.~Az ég felhõs volt. A hold se világított, hát
200 19| rejtõzött a mellemen. Hervadt volt már, de az illata még érzett.~-
201 20| Emõkével az a szóváltásom volt, bejártam a helyet, hogy
202 20| pásztor vette fel. A fû zöld volt akkor a mezõn és virágokkal
203 20| ahol az a találkozásunk volt Emõkével. Nem lenne-e jó -
204 20| meg rajta.~Ez a gondolat volt életemnek elsõ szerencsés
205 21| 21~Dél volt, mikor megérkeztünk Atilla
206 21| tapodtat se!~Már akkor vörös volt a képe. A két szeme szinte
207 21| mikor már a kezünk hátra volt kötve.~Vigilászt motozták
208 21| De az a láda olyan nehéz volt, hogy két embernek kellett
209 21| A többi ládában élelem volt: rizs, búza, szárított hal,
210 21| hörögte Vigilász.~Szinte kék volt már sápadtságában és dühében.
211 21| legyen.~Ez hát sértõ szó volt. Vártam, hogy Eszlász megrohanja.
212 22| oldala kelet felõl nyílt volt; csupán hat karcsú oszlop
213 22| állt. Olyanféle fehér ruha volt rajta, mint a közhunokon,
214 22| egyetlen nagy bõrzsákba volt kötve. Hogy azt is megnyitották,
215 22| nyolcszáz szolidus. Nála volt ez az öv is. Szintén arany
216 22| csatlakozott hozzánk. Ennél is volt hat arany, de ez a lepecsételt
217 22| Elakadt. Az arca sápadt volt. Homlokát verejték verte
218 22| Folytatta:~- Az úton nem volt költséged élelemre. Barmaid
219 22| lélegzetállító valami volt. A vér, úgy éreztem, megfagyott
220 22| díja...~S az arca olyan volt, mint amilyen csak az akasztófa
221 22| beszélt Vigilász, olyan volt, mint valami beszélõ halott.
222 22| szakadt belõle. Atilla komor volt. Én ólomhegyet éreztem a
223 22| gyanút keltene.”~- Így volt - bólintott reá Edekon.~
224 22| simára borotvált állú hun volt az az Edekon. Az arca becsületes,
225 22| vállalkozásodra.”~- Így volt - bólintott rá Edekon a
226 22| fölment a császárhoz. Ott volt délután, mindestig. A császár
227 22| tudta a gazságot. Világos volt már, hogy miért követelte
228 22| voltunk az õ vendégei? Kelepce volt, hogy a százfontnyi arany
229 22| Idõ múltával sok ügyem volt vele.~Fölbontotta a levelet,
230 22| a nyárfalevél.~Oly kínos volt az a perc, hogy Vigilász
231 22| Atillának minden szava törvény volt. A hunok nem szabadítják
232 23| Ittam is. A víz langyos volt a nap melegétõl, és zöld
233 23| vezetett. Nagy faépület volt az, s láthatóképpen sok
234 23| Nagy karaj barna kenyér volt a kezében meg sajt.~- Ne -
235 23| közt született szarmata volt, de már nem értette az õsei
236 23| nyelvét. Ifjúkorában csikósa volt Csáthéknak, vénségére belsõ
237 24| szénában alkalmas jó vackom volt. Más szolgák is háltak ottan,
238 24| két gyermek mellett. Ott volt Dzsidzsia is, s egy horgas
239 25| paripát választott ki. Az volt a Füst. Azon kellett járnom.
240 26| velem szembe. Látogatóra volt öltözködve: fehér ruha,
241 26| a szobába.~Az ruhásszoba volt. A falakon körös-körül prémek
242 27| vízhordó és tûzõr mindenes volt. A vizet csak az udvarról
243 27| elmondta, hogy mit tud, csuda volt, de köszönni mégse tudott.~
244 27| ételemet. Hát akármilyen morcos volt is irántam, mindig szóltam
245 27| Kacagtak. Rába asszony koros volt már, bajuszos, férfihangú,
246 27| nézett reám, s bizony nem volt érdemes megköszönnöm, amit
247 27| segítettem magamon. De haj, nem volt az soha a nyomorúság láncán,
248 27| elõttem. De a lelkem úgy meg volt akkor törve, hogy csak vonaglottam,
249 27| mellé, aki utolsó szolga volt a háznál, s akire nem tudtam
250 27| hanem csak mulatsága.~Eb nem volt õnáluk, mert az egyik gyermeket
251 27| táltosoknak. Az persze, hogy sánta volt, oda se kellett.~Hát mondom:
252 27| kis tollas állaton. Rút volt és szomorú. A szeme szinte
253 27| szinte szüntelenül rémületre volt kikerekedve. A taraja halavány.
254 28| könyökölt. Szürke õszi est volt. A hold akkor kelt. Arra
255 28| nézett. Az arca nyugodt volt. Megálltam egy percre, hogy
256 28| Vadmacskából készült prémköntös volt rajta. A fején ugyanolyan
257 28| csirkenyelvet. Nõ rabszolga pedig volt ott tíz is.~Csáthtal lehetett
258 28| Ha valami kérnivalójuk volt, rám bízták, s én ügyesen
259 28| Elképzelhetetlenül tudatlan ember volt. Néha, mikor azt gondoltam,
260 28| szakálluk mindig torzas-borzas volt.~Én idõnként megmostam magam
261 28| még mindig a római ruha volt rajtam, és a sarum annyira
262 28| gazdám mellett. A kezem kék volt, s az orrom vörös. Érezhette,
263 28| A ruha csakugyan díszes volt. A köntöst oroszlánkörmös
264 28| adott. De azért szép köntös volt. Csak oldalt látszott valamelyes
265 28| molyrágás. A nadrágnak se volt más hibája, csak egy kis
266 28| hálálkodtam. Ha meglát Emõke! - ez volt a legnagyobb örömem.~Bezzeg
267 28| magasabb testû, mint én. Bõ volt minden. Úgy álltam a köntösben,
268 28| nagy zengõ-bongó vacsora volt a palotában, s reggel felé
269 28| néha Atilla maga is jókedvû volt.~Lakodalom is zajlott, hat
270 28| feleségül. Láttam a leányt. Nem volt olyan szép, mint Emõke.~
271 29| konyhába.~Széles, nagy tûzhely volt ott az egyik sarokban, üstök
272 29| télen, s délutánonként jó volt ott ülni a meleg kövön,
273 29| anyám is római alattvaló volt, és gondolnád-e azt, hogy
274 29| évesnek se. Semmi leányi nem volt rajta: mintha szoknyában
275 29| Emõkének a múlt heti kabátja volt rajta, de a lába szára meztelen,
276 30| szégyen!~Három szolga is volt velük meg egy tolmács. Valamennyiüket
277 30| Konstantinosz római eredetû ember volt. Ösztövér kis barna legény,
278 30| neveltem s tanítottam. Az volt vele a célom, hogy a császári
279 30| Hát az a levél hamis volt?~- Nem tagadom.~Elfelejtettem,
280 31| többi nõ arca is könnyes volt. Azt gondolták, hogy meghaltam.~
281 31| körülkötötte hánccsal, hogy csoda volt nézni.~Dzsidzsia ott könnyezett.~-
282 31| hun, meg a két ajtónálló volt hun, az egyik a vastag derekú
283 31| Vergiliust, az énelõttem állat volt.~Hát biz azok hírét se hallották
284 31| gazdámat is.~Csak az egy Emõke volt, akivel nem bírtam leszámolni.~
285 31| volnék. Egy pillantásom elég volt, hogy tudják, mikor kívánok
286 31| szememet. A szobában nem volt más, csak Kopi. Akkor tett
287 31| A tyúk rettenetesen meg volt ijedve, mikor hozták, de
288 31| Mondtad volna, hogy részeg volt a gazdád, mikor apámnak
289 31| elhelyezte, Emõke már nem volt a szobában.~ ~
290 32| kimehessek.~A világ zöld volt már. Az udvaron kotlósok
291 32| legeltek. Az égboltozat kék volt. Fecskék hordták már a sarat
292 32| akarja. Apám is híres orvos volt. Átilla most is az õ poharából
293 32| gyolcsból valót. Az nagy öröm volt nekem. Hegyesre pödörtem
294 32| föl.~No - gondoltam -, kár volt még mutatkoznom. Ha megint
295 32| boldogan. Elmondta, hogy rab volt, de csatába kísérte az urát,
296 32| vitézkedett. És hogy most a volt rab egy asztalnál ül azzal,
297 32| Az asszony mostohaanyja volt Emõkének. Csáth jobban félt
298 32| minden harci cselekedetre volt kürtjel. Azt a hunok gyermekkoruktól
299 32| gyermekkoruktól hallották, hát könnyû volt ismerniük, de énnekem minden
300 32| ismerniük, de énnekem minden új volt. Le kellett jegyeznem, s
301 32| többnyire egy nyírfaliget volt, amelyet arra a célra ültettek
302 33| papkodást, s bölcs ember volt. Fontos ügyekben ott lehetett
303 33| Annak a papnak az a híre volt, hogy belelát a jövendõbe.
304 33| valamennyi táltosnak olyan volt a sátora, csakhogy az övé
305 33| különöset.~Az öreg Káma volt a fõpap és fõlátó, viharcsillapító,
306 33| úgy akartra.~Az öreg Iddár volt az áldozó. Nagy fejû, vállas,
307 33| akarta.~A fiatal Zobogány volt a fõimádkozó és énekes.
308 33| kövér, víg, szõke ember) volt a tûz papja és a népnek
309 33| közrendû hunok temetésén õ volt a sirató, lakodalmakon a
310 33| csonttörések összeragasztásának volt a mestere. Áldozásokon õ
311 33| sikeresen. Szent táncos volt, fegyverbûvölõ, ellenségátkozó.
312 33| vizet csöppentett, bizonyos volt, hogy a szemverés nem fog
313 33| rá, s adott orvosságot. Volt neki szere, amellyel ha
314 33| eladásából szereztek. Nem volt hun, akinek valami ne lógott
315 33| Isten.~Bial táltos otthon volt. Sátorának szélesre bocsátott
316 33| nézett rám, noha nagy pap volt, s gazdag is - vagy tizenöt
317 33| szeretetünkbe.~- Nagy és szent ember volt - bólogatott Zobogány. -
318 33| Sovány és lógó bajuszú ember volt az a Zobogány. Úgy harmincöt
319 33| álmodozó, lassú mozgású. Fia volt különben az öreg Kámának.~-
320 34| Atilla izenete csak ennyi volt:~Ha ez a követség nem hozza
321 34| Konstantinápoly óriási térképe ki volt terítve a palota nagytermében
322 34| tanulók között.~Mi célja volt velem Csáthnak, hogy ezt
323 34| Emõke már akkor a hálóházban volt, én magam meg nagy fáradtan
324 34| végeztek. De hát azért érdekes volt a megérkezésük. Kürtök riogtak
325 35| ebéd mindig tanácskozás volt.~A király személye így családias
326 35| végül Atillának a szava volt a befejezõ.~Ebéd után hol
327 35| sütött. A bélyeg csak az volt, ami a családi jelvény:
328 35| láttam mosolyogni, s különös volt nekem. A zöld alma mikor
329 35| nem láttam, nem hallottam. Volt olyan fõúr, aki lefordult
330 35| Amily sötét és félelmes volt az az arc abban a plutói
331 35| komolyságban, éppoly kellemes volt, mikor a vidámságnak sugara
332 35| hogy talán a nyíltságom volt a barbároknak a mulatsága.
333 35| vacsorázol!~Ez olyan kegyesség volt, aminõben Csáth házánál
334 36| A követség vezére Edekon volt. Vele ment kopasz Madarász,
335 36| és sárga festékkel úgy be volt karikázva, hogy csudálkozva
336 36| nép az. Valamikor az övék volt fél Európa: a Volgától a
337 36| ki Aladárnak - neki jó volt mindenképpen, mert írni-olvasni
338 36| Csáthnak bizonyára hunugor volt az elsõ felesége, mert Emõkének
339 36| zoltánoknak három lovuk is volt. A vezérek, fejedelmek öt-tíz
340 36| no bizony, nagy nyüzsgés volt az ott a Tisza körül!~És
341 36| Talán február elsõ napja volt, mikor a nap melegétõl megcsordultak
342 36| rengeteg hadat.~A sátora már ki volt rakva szekerekre a palota
343 36| fagyott. Az ég felhõtlen volt. Amint a nap leereszkedett
344 36| emelkedett föl. Kezdetben olyan volt, mint egy búzakéve, aztán
345 37| láttam.~A mi sátorunk is ki volt már készítve napok óta az
346 37| virág alakokra lyuggatott. Volt aztán ott mindenféle fegyver,
347 37| úr számára. Az idõ fagyos volt, a szénaszálak a kazlak
348 37| köntöst. Finom drótszövettel volt bélelve az elején.~Megölelte
349 37| arcomba. A szeme szomorú volt.~- Ha visszatérsz is - felelte
350 37| nárcisz!~Mert olyan is volt õ, mint a nárciszvirág:
351 37| igazított. A szeme nyugodt volt, mint a tengerszem.~Hát
352 38| barátja. Átilla gyermekkorában volt túsz õnáluk. Aéciusz meg
353 38| Aéciusz meg suhanc korában volt túsz a hunoknál. Együtt
354 38| senkire, csak a szeme állása volt olyan. Ruszti hozzászöktette
355 38| vagyok. Az a pillanat elég volt arra, hogy meggyûlöljem
356 38| Ottan. Alkonyat után volt az idõ, s én Aladár úrfival
357 39| elûzött királyfia is. Ott volt továbbá Eudoksziusz orvos,
358 39| halottat láttam: ruha nem volt rajta, feje vértócsában
359 39| halottak közé borult.~Ez volt az elsõ gyilkosságom.~Ha
360 39| bennünket. Az étel is készen volt.~Én még mindig azt a fejetlen
361 39| kezdõdött, mert Atilla kedvetlen volt.~Vaddisznót ettünk, fõtt
362 39| fõtt vaddisznót, csak torma volt mellette. Atilla elõtt akkor
363 39| dörmögte Bálán.~Jólelkû hun úr volt az a Bálán. Érzett a hangján,
364 39| tartottunk. Nyárson sült túzok volt az. Hol szereztek annyi
365 40| pihentünk, Auguszta városa volt.~Atilla nagysátorát ott
366 40| Szép idõben csak három fala volt annak az alsó teremnek.
367 40| szekerce, balta, fejsze volt a hadban, mind csak hidat
368 41| városbelieknek a püspökük volt mindenük: polgármester,
369 41| türelmetlenségének más oka is volt: közeledtek a római hadak.
370 41| felelte Atilla.~Június 14-e volt másnap.~A vár kapui megnyílottak,
371 42| komorrá vált, hogy félelem volt ránézni.~Egy délután, ahogy
372 42| s föltolható arcrostélya volt. Megért két aranyat békeidõben
373 42| torkán. Este már készen volt a halálra. Vizet kért tõlem.~
374 42| gyászos órában is Emõke volt az eszemben. A másvilágra
375 42| Emõkérõl fecsegtél, hazugság volt. Te nem beszéltél vele soha!
376 42| tekintete kérdõ és csodálkozó volt.~De nem szólt többé semmit,
377 43| gesztikulálva beszélt, olyan volt nekem, mintha a Szentháromságot
378 44| próbált erejû amulettje volt. Másiknak olyan kardja,
379 44| parancs azon az estén az volt, hogy a síposok és kürtösök
380 45| akkor is a püspöki süveg volt a fején és az aranyos kazula
381 45| semmi se készül.~Gondolható volt: sötétségben nem mozoghatnak
382 45| meg én, de a hangja ünnepi volt, és s beszéde magasztos,
383 45| lelkébõl, az arca mozdulatlan volt, mint a kõszobroké.~Az öreg
384 46| sápadtas arcával olyan volt, mintha az éj szelleme volna.~
385 46| szertartás elõtt, mert olyan volt, mint az õrült.~A zene ismét
386 47| s a puzdra, amely tömve volt félöles nádnyíllal.~- Vess
387 47| Az ágyam az oszlopokra volt csatolva. Alattam Ladó aludt
388 47| Csáthnak. A lábukon még lánc volt.~ ~
389 48| hogy vigyázzak reá.~Meleg volt. A tüzek fölött öles nyársakon
390 49| csak az elsõ percek nyomása volt ez. Aztán egyszer csak valami
391 49| lovasok sodra olyan erõs volt, hogy ezerlépésnyire tolt
392 49| s leveti.~- Mestervágás volt, Zéta! - kiáltja egy hang
393 50| Mikor felocsúdtam, sötétes volt már. Csak a felhõk hamvadó
394 50| távol, csak az én fülem volt elzsibbadva.~Két döglött
395 50| Vérsárban. A két ló háttal volt egymásnak fordulva. Fölöttem
396 50| lovak feje között szabadon volt, s így mintha csak angyal
397 50| ugatása. De mindez csöndesség volt ahhoz a pokoli lármához
398 50| vagy tömlõ.~Csak fegyver volt rajtuk. A nyereg formájáról
399 51| másik lovas kiált neki:~- Ki volt az a király, akit az éjjel
400 51| akkor is vörösbor-színû volt. A partján is töméntelen
401 51| hordták, akiknek atyafija volt a táborban.~Nekem csak a
402 51| a fejemen meg a lábamon volt kötözni való seb. Azt mondanám:
403 51| Azt mondanám: szörnyûség volt a lábamra ránéznem, de vétkeznék
404 51| tekintettek reá.~De a gazdám nem volt a kíséretében. Meghalt-e,
405 51| tudtam.~Már akkor forróság volt rajtam: gyehenna! Fél kézre
406 51| A torkom, hónaljam meg volt dagadva. A csatából megmene
407 52| Magamra maradtam. Lófej volt a párnám, holttestek a társaságom,
408 52| tûzhelyek vallják, hogy ott volt Atilla tábora. A parton
409 53| magamat. De szent ember volt: nem dobatott ki a házából.~
410 53| püspöknek valami húsz papja volt, kanonok és tanuló papok.
411 53| tudtam, mint õk. Az öreg maga volt csak tudós teológus. Az
412 53| szentemberségbõl annyi meg is volt bennem, hogy nem bántottam
413 53| szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem azokat
414 53| szeretettel.~Az igazán szent ember volt.~Némelyik ember öltözik
415 53| ilyen kopott öreg angyal volt szegény. Marhaszõrbõl készült
416 53| csizmában.~Szobájában nem volt egyéb ékesség, csak Jézus,
417 53| ágya gyékényes nyoszolya volt. A székek gyökérbõl valók.
418 53| fehérnemûje is csak úgy volt, hogy az asszonyok hordtak
419 53| Az épületben sok szoba volt, de õ csak egyben lakott.
420 53| tanítottam nekik, s a biblia volt a tankönyvem.~In principio
421 53| az eget és a földet.) Ez volt az elsõ lecke. Ajánlom a
422 53| sütöttünk-fõztünk erõsen. Volt úgy, hogy a novíciusok is
423 53| Aztán, ha vendégünk is volt, az öreg püspök történeteket
424 53| szomorú voltam.~Mert tél volt, mikorra fölkelhettem az
425 53| ilyen világban útnak!~Bús volt énnekem még a sarum szíja
426 53| de az a leány nem Emõke volt, Emõke csak egy van.~- Át
427 53| házasságban éltem. Végtelen volt a mi szeretetünk. Hanem,
428 54| ötven-hatvan-hetven halottunk volt naponkint. Volt olyan ház,
429 54| halottunk volt naponkint. Volt olyan ház, hogy az egész
430 54| család kipusztult belõle. Volt olyan utca, hogy nem maradt
431 54| szíjazható ünnepi saru is volt ott, felvontam. A sarun
432 54| öltözetemen: a vidék tele volt még farkassal.~Kiválasztottam
433 55| 55~Sárguló õsz volt, mikor sok hányódás után
434 55| volna, de a lovam fáradt volt. Meg kellett hálnom a révészéknél.~
435 55| azon az estén nagy ünnep volt. A rabok és a cselédek mind
436 55| mégis illetlen cselekedet volt tõled, hogy mikor megjöttem,
437 56| dörzsölték. Szakadás ahol volt, megvarrták. Röviden: mikorra
438 56| fölkapcsoltam, általános vélemény volt a házban, hogy csakis valami
439 56| magamnak kellett is mosnom, de volt mindig fehér ruhám, s illatszert
440 56| felséges asszonyom. Hajnal volt, mikor fölültünk a város
441 56| indul innen. A király is bús volt. Könnyet láttam az õ szemében
442 56| asszony! Igazán királyné volt. Akkor értettem, hogy Atilla
443 56| De ez csak egy pillanat volt: villámlobbanásnál felfedett
444 56| adófizetõvé.~- Hát semmi csata nem volt?~- Nem, asszonyom. Amint
445 56| nõk susogtak. Nekem nem volt kivel beszélgetnem. Mikor
446 57| szobámba.~Jó hûvös szobácska volt az. A falát egy hervadt
447 57| koszorú ékesítette. Emõkéé volt az a koszorú valami nászünnepen.
448 57| szemben a nyoszolyámmal.~Az volt az egyetlen dísze a szobának.
449 57| akarsz, Dzsidzsia?~Halvány volt és kissé komoly.~Belépett
450 57| Mikor elmentem, még gyermek volt, most már férjhez érett
451 57| Egy foszlott szalmaszék volt a szobában. Arra intettem.~-
452 57| tisztázhatjuk az ügyünket. Szép volt és jólesett nekem, hogy
453 57| Láttam, hogy sír.~- Nem volt szándékom, hogy fájdalmat
454 57| keze, és igen ügyes fiú volt: az új pajzsomra vele írattam
455 58| Kezes kis kedves állat volt az. Ott legelészett mindig
456 58| szólította, hozzáfutott. Olyan volt, mint a kutya.~Tudtam, hogy
457 58| Az öregapó képe már olyan volt, mint a piros posztó, a
458 58| láttam ám, asszonyom. A vihar volt õ, emberi alakban.~- De
459 58| festette. A karja gömbölyû volt, mint a márványnimfáké.~ ~
460 59| visszatérek a szolgálatodra.~Volt annyi emberség benne, hogy
461 59| egy-egy sátornál, ahol nagy volt a világosság, és ahol sokan
462 59| szétosztásában sok a dolog.~Oly nagy volt a kétségbeesésem, hogy csak
463 60| írószoba elõtt nagy halmokba volt hányva az a zsákmány, amit
464 60| azonban, hogy csata nem volt, csak egy rész az osztály.
465 60| hun elõkelõk. Egy festõ is volt köztük, nápolyi avzon. Az
466 60| vidáman viselte a sorsát. Volt is alkalma rá, hogy a mûvészetét
467 60| Ötvenenkint egy zsódos.~Volt valami négyszáz.~Utána mindjárt
468 60| lovának a nyomát.~Otthon volt. Meglátott, hogy oda megyek.
469 60| Szívesen.~A házban nem volt írószer: át kellett futtatnom
470 60| szólhatok-e Emõkével?~A gazda nem volt otthon, Csáthné is látogatóban
471 60| hervadt, füstös arcú hölgy volt. Örökké könnyezett, s épp
472 60| lehetett tudni, hogy szép volt‑e valamikor. Dzsidzsia tudott
473 60| házban az asszony szavát. Nem volt neki rossz sorsa, mert csak
474 60| írásomat.~Eközben csend volt, csak a tollam percegett.~
475 60| Ránéztem. Az arca mélázó volt. Isten tudja, mire gondolt.~
476 60| pápának is íratott egyszer. Volt úgy, hogy kifelejtett valamit
477 60| megkülönböztetnek.~Az boldog idõszak volt az életemben. A rabok már
478 60| szintén rongyos rabszolga volt, hozzám képest tökkolop,
479 60| Emõke szeme csupa öröm volt. Búcsúzáskor a kezét nyújtotta: -
480 61| holdtöltekor, olyan vacsora volt Atillánál, amelyre a férfiak
481 61| is. Akinek több felesége volt egynél, azt vitte el, aki
482 61| Atillának sok elõkelõ rabja volt - azok mögé kellettem tolmácsnak.~
483 61| feleségeit is ott láttam elõször. Volt neki valami tíz. A király
484 61| a király szemébe. Komoly volt. A király is. Soha életemben
485 61| néztem õket. A tánc szép volt. Látszott rajtuk, hogy nemcsak
486 62| elutazott. Emõke bágyadt volt. Csáthné sem aludott még
487 62| mennyországot!~Jókedvem volt. Tréfáltam, hogy Emõkét
488 62| férjének.~No, mulatságos levél volt. Le kellett festenem, hogy
489 62| rásújtson. Valami ilyen nézés volt az. És szólt is:~- Zéta,
490 63| hajában az ibolya, és zöld volt a mezõ. A szövetséges hadaktól
491 63| elõkelõinek.~Már csak az volt hátra, hogy meglegyen a
492 63| tömjént. A város virággal volt tele. A téreken ökröket
493 63| Atilla palotájába ezer vendég volt hivatalos. A fõterem arra
494 63| legrégibb Lacrimae Christi volt annak a tartalma.~Az ebéden
495 63| leánynak a szépsége.~Mi volt õ, mikor elõször láttam:
496 63| fáklyatáncot. Fiatal ember volt, könnyen forgó, könnyen
497 63| hogy a ház teljesen rájuk volt bízva, valamennyien otthagyták.~
498 63| ez csak átszálló gondolat volt. Mikorra hazaérkeztünk,
499 63| ravótársaim se siettek. Négyünknek volt egy szobánk, Konstantinosznak
500 63| mellett. Az valamivel különb volt Rába asszonynak a szobájánál.
1-500 | 501-540 |