Part

 1 Eloszo|   volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki.
 2 1     |   hogy ugyan mit jelent.~Hát mondom: egy kora tavaszi napon
 3 2     |    Emõ? Furcsa név. Hallod - mondom aztán elgondolkodva -, én
 4 2     | emberrel együtt emlegetni.~- Mondom, hogy részeg volt, hiszen
 5 6     |      az ágyában.~- Bizonnyal mondom, hogy akárki bántott, megkeserüli!~-
 6 6     |   miket hazudjak holnap. Azt mondom majd, hogy rosszat álmod­
 7 8     |    Atilla városába.~Városnak mondom, noha nem hasonlít a világ
 8 8     |      Ennek hát jókedve van - mondom a hununknak.~- Bizonyosan
 9 11    |       Jó barátom. Bizony azt mondom: hála Istennek, hogy olyan
10 22    |  járt Oresztész úrral... Jól mondom, jól: Oresztész úrral...
11 22    |   Ennyi arany, ha ajándéknak mondom, gyanút keltene.”~- Így
12 27    |    volt, oda se kellett.~Hát mondom: ahogy ott eddegéltem a
13 28    |      hogy megkérdezze, miért mondom magamat szerencsésnek, és
14 33    | Bocsáss meg, uram, nem azért mondom ezt, hogy ellene mondjak
15 38    |    hiszen nem kisebbítésedre mondom. De hát te ezt nem értheted.
16 49    |       összevissza. De akkor, mondom: nem voltam ember. A lélek
17 62    |     magam elé a tálakat.~Hát mondom, azon a napon is sokat dolgoztam.~
18 63    |     ezt a borzasztó sírást - mondom Balassa testõrnek -, eressz