Part

 1 1 |     velem, csak mikor magunkban voltunk, vagy ha csak a többi rabszolga
 2 1 |          Hadd maradjak, ahogyan voltunk!~- Kelj föl - pillogott
 3 2 |        lépő óriás.~Tíz sátorral voltunk mindössze. Az egyik Maksziminoszé,
 4 4 |    megzavarodtunk, hogy ahányan voltunk, annyifelé futottunk az
 5 4 |     szalonnával. Mi azonban nem voltunk éhesek. Az uram csak feküdni
 6 14|  szándéka. Csak mikor indulóban voltunk, akkor vezetett be hozzá,
 7 15|        elfeledte, hogy összesen voltunk hatan.)~Csaknem könny fakadt
 8 22|        pénzünket költsük. Miért voltunk az õ vendégei? Kelepce volt,
 9 33|         És aztán, ha emberek is voltunk?~- Megint egy fokkal feljebb:
10 36|        szerint. Mikor már fölül voltunk a félmillión, abbahagytuk.
11 54|     utolsó kenetet. Csak hárman voltunk: nem gyõztük. A paptársaink
12 56|         bennünket. Bizony búsak voltunk. Egyikünk se tudta, hogy
13 56|        a nagyteremben csendesen voltunk addig. A nõk susogtak. Nekem
14 58|       öreg elszenderült. Magunk voltunk Emõkével. Fél könyéken nézett
15 60|   nagyobbik fiával. Csak hárman voltunk a szobában, s olykor Dzsidzsia.~
16 63| gyöngédeden.~Mert tavasz elején voltunk még akkor.~- Nem - felelte.~
17 64|         felhõket.~Már akkor túl voltunk a városon. A Tisza sárga