Part

 1 1 |         adtalak olcsón ennek az úrnak, hogy a szerencsének mindig
 2 4 |    mondva: bölénybõrön. Az öreg úrnak annyira horpadt az orra,
 3 9 |   mondhatom, mert hiszen minden úrnak a szolgája a fõ dísze a
 4 15|      ebédjén is úgy volt. A két úrnak tetszett az a különös hun
 5 17|         reá:~Tisztelettel Csáth úrnak.~Uram, az úton egyre azon
 6 22|        mondja Krizafiosz Edekon úrnak:~„Hát én hitemet és becsületemet
 7 22|  Krizafiosz csodálkozott Edekon úrnak az okosságán.~„Bölcs a te
 8 22|     Priszkosztól való, és Csáth úrnak szól.~- Ez a szolga - mondta
 9 23|         mert rabja vagyok Csáth úrnak: kötelességem a tiltakozás,
10 27|         orrú cseléd -, ahogy az úrnak elmondta, hogy mit tud,
11 28|      Süveget is adnék, de akkor úrnak néznek, hát azt nem adok.
12 30|    folytattam:~- Hát Krizafiosz úrnak a feje?~- Krizafiosz úrnak
13 30|      úrnak a feje?~- Krizafiosz úrnak a feje?~- Az: a feje. Hol
14 31|     gondoltam, hogy talán mégis úrnak éreznek ezek engem, s kénytelenül
15 37| zokogott. Õ is kezet csókolt az úrnak. Aztán nekem meg hirtelen
16 54|        itt a kezemet csókolják, úrnak neveznek, csöndes, nyugalmas
17 55|        hékás!”~- Hát a nemzetes úrnak nem esett baja a harcban? -