Part

501 63|          rendeztem.~Az ég kissé felhõs volt. A levegõ hûvöskés, szinte
502 63|               A folyosóajtó már nyitva volt, s ott állt négy álmos testõr.
503 63|            elképzelhetetlen szörnyûség volt, hogy nem hittünk a fülünknek.~
504 64|               õt hármas koporsóba - ez volt a felelet. Az elsõ koporsó
505 64|          napfény, mert õ a hunok napja volt. A második koporsó legyen
506 64|              világnak üstökös csillaga volt. A harmadik koporsó legyen
507 64|             acélozott vas, mert õ erõs volt, mint az acélozott vas.~
508 64|           sziget körül. Estére már meg volt ásva a sír, olyan mélyen,
509 64|          falombbal.~Harmadnapra készen volt a hármas koporsó. Atillát
510 64|               Az éjjel borzasztó álmom volt. Azt álmodtam, hogy Átilla
511 64|       temetésre.~Az elsõ gondolatom az volt, hogy felrúgom, meggázolom,
512 64|          temetésig. Valami negyven név volt a vesszõn. Az enyém is.
513 64|             milyen kísértetiesen fehér volt az arca. A mozdulatai is
514 64|              környezte a szemét. Ezért volt a nézése olyan beteges.~
515 64|                perc. De akkor... Hideg volt a szája, mintha halottat
516 64|               ruhát.~Még egy mozdulata volt. Megpillantotta, hogy a
517 64|                 csak átfutó gondolatom volt. Amit Emõke kíván, az nekem
518 64|                behintett gyolcs lepedõ volt rajta; a feje meztelenre
519 64|         hasogatott. A többi pap is úgy volt öltözve. Az öreg vak Káma
520 64|              fordulva búcsúzott:~- Nem volt e világnak még olyan királya,
521 64|             örömünk, aminõ örömünk nem volt soha, te vagy most a mi
522 64|       fájdalmunk, aminõ fájdalmunk nem volt soha! A te neved volt a
523 64|              nem volt soha! A te neved volt a mi büszkeségünk, a mi
524 64|                 de olyan király egy se volt, mint te, Átilla!~- Ilyen
525 64|             Átilla!~- Ilyen király nem volt! - ismételte az ezernyi
526 64|            hadat, amelynél erõsebb nem volt e földi világon! Hogy bírod
527 64|             ballagtak. A fejükön rajta volt a sisak, de gyászfátyollal
528 64|               sisak, de gyászfátyollal volt bevonva. A ruhájuk összehasogatottan
529 64|                ajak ismételte.~Irtózat volt látni ezt a tengernyi népet.
530 64|        visszamentem. A palota néptelen volt. Az udvaron láttam elõtte
531 64|   megsûrûsödött a nép, hogy lehetetlen volt áthatolnom rajta.~Eközben
532 64|            vitt fáklyát. Mennyi fáklya volt ott? Talán millió, talán
533 64|                se csillag, de a földön volt csillag töméntelen. Mintha
534 65|                      65~Talán éjfél is volt, mikorra beérkeztem a városba.
535 65|                asztalfõn egy szék üres volt és egy tányér elfoglalatlan.
536 65|          elhunyt lelke ült ott: az övé volt az a teríték.~Véltem, hogy
537 65|             nemzet adja? Atillának nem volt se helytartója, se kormánya.
538 65|       helytartója, se kormánya. Õ maga volt minden. A család adja? A
539 65|            torra. A csapás oly iszonyú volt, hogy mindenki elkábult
540 65|               meg, vagy ki lökött meg? Volt úgy, hogy leültem, és Emõkét